Lordaeron megkorbácsolása
Warcraft 3: Reign of Chaos

Több hónap készülődés után, Kel'Thuzad és az Elátkozottak szektája (Cult of the Damned) elindította az első csapást azzal hogy elterjesztették az élőhalottá változtató fertőzést Lordaeronban. Uther és a paplovagjai kiderítették, hogy mi történt a megfertőzött területeken és remélik hogy találnak egy utat arra hogy megállítsák a fertőzést. Lebecsülve az erejüket, a fertőzés folytatta a terjedését és azzal fenyegetőzött, hogy a Szövetséget (Alliance) darabokra szakítja.

Ahogy egyre több élőhalott lett Lordaeronban, Terenas egyetlen fia, Arthas herceg, belépett a csatába az Ostor (Scourge) ellen. Arthasnak sikerült megölni Kel'Thuzadot, de mégis, minden egyes elesett katonával akik védeni próbálták a földjeiket folyamatosan növekedett az élőhalottak száma. Elkeseredve a szinte megállíthatatlan ellenség láttán Arthas kemény lépéseket tett hogy megállítsa őket. Arthast figyelmezték a bajtársai, hogy el fogja veszíteni az irányítását az emberi mivolta felett.

Arthas követte a fertőzés forrását Northrendbe, hogy megállítsa azt mindörökre. Helyette, Arthas herceget elcsábította a Lidérc Király (Lich King) hatalmas ereje. Azt hitte hogy megfogja menteni a népét, Arthas megkereste az elátkozott rúnakardot, a Fagygyászt (Forstmourne). Úgy gondolta hogy a kard megadja neki a meg nem ígért erőt amivel lehet esélye az élőholtak ellen, segített, de el is lopta a lelkét és átváltoztatta a Lidérc Király legnagyobb halállovagjává. Lelke elvarázsolásával és az elméje elborulásával Arthas vezette az Ostort a saját királysága ellen. Végül, Arthas megölte a saját apját, Terenas Királyt, és szétverte Lordearont a Lidérc Király acélsarkával.

Napkút - Quel'Thalas elesése

Úgy gondolta hogy legyőzött minden embert akit most úgy látott mint ellensége, de Arthast még mindig űzte Kel'Thuzad szelleme. A szellem elmondta Arthasnak hogy fel kell élesszék a Lidérc Király tervének a következő részéhez. Hogy felélesszék Arthasnak el kellett vinnie Kel'Thuzad maradványait a misztikus Napkúthoz (Sunwell), amit elrejtettek a nemeselfek (high elves) halhatatlan királyságában Quel'Thalasban.

Arthas és az Ostor megszállta Quel'Thalast és megostromolták az elfek védelmeit. Szélfutó (Windrunner) Sylvanas, Ezüsthold (Silvermoon) íjásztábornoka, egy vakmerő harcban próbált tenni valamit, sikertelenül, Arthas kipusztította a nemeself sereget és végigverte magát a Napkúthoz. Kegyetlenül fejezte ki az elismerését Sylvanas iránt, legyőzött testét lidércként feltámasztotta, elátkozva hogy mindörökre szolgálja Quel'Thalas meghódítóját.

Végül Arthas beleöntötte Kel'Thuzad maradványait a Napkút vizébe. A kút erejétől Kel'Thuzad egy varázsló lidércként született újjá. Újraélesztve egy sokkal erősebb lényként, Kel'Thuzad elmagyarázta a Lidérc Király következő tervének a részleteit. Mikor Arthas és a serege déli irányba fordult, egyetlen élő elf nem maradt Quel'Thalasban. A nemeselfek lélegzetelállító hazája ami több mint kilenc-ezer évig fennmaradt, eltűnt mindörökre.

Archimonde visszatérése és az utazás Kalimdorba

Kel'Thuzad újra egyben volt, Arthas elvezette az Ostort délre, Dalaranba. Ott a lidérc megakarta szerezni Medivh ősi varázsigékkel teli könyvét, hogy arra használja hogy megidézze Archimonde-ot. Így Archimonde maga tudja megkezdeni a Légió végső invázióját. Még a Kirin Tor varázslói se tudták megállítani Arthas erőit hogy ne lopják el Medivh könyvét és azt sem hogy Kel'Thuzad megidézze tízezer év után a hatalmas démont, Archimondot és társait. Még Dalaran sem volt az utolsó célállomásuk. Maga Kil'Jaeden irányítása alatt Archimonde és a démonjai követték az élőhalott Ostort Kalimdorba, hogy elpusztítsák Nordrassilt, a Világfát.

A káosz közepén, egy elhagyatott, misztikus próféta felbukkant hogy iránytsa a halandó fajokat. A próféta elmondta hogy ő nem más mint Medivh, az Utolsó Őriző, csodásan visszatért a Háttérből (Beyond) hogy megváltsa magát a múltbeli tetteiért. Medivh figyelmeztette a Hordát és a Szövetséget a veszélyekről amik el fognak jönni és ösztönözte őket hogy fogjanak össze. Kimerülve a generációk óta dúló dühtől, az orkok és az emberek nem akartak belőle. Medivh arra volt kényszerítve hogy intézze el az ügyeit minden fajjal külön-külön, próféciát és trükköket használva hogy átvezesse őket a tengeren keresztül Kalimdor legendás földjeire. Az orkok és az emberek hamar összetalálkoztak a Kaldorei-ek rég elrejtett civilizációjával.

Az orkok komoly sérüléseket szenvedtek Kalimdor Kopár (Barrens) sivatagjában tett utazásukon. Összebarátkoztak Vérpata (Bloodhoof) Cairne-l és a hatalmas taurenekkel. Sok ork elkezdett szenvedni a démoni vérszomjtól ami megfertőzte őket évekkel ezelőtt, Thrall legnagyobb hadnagya Pokolsikoly (Hellscream) Grom is elárulta őt, azzal hogy a parancsai felé emelte a saját terveit. Ahogy Pokolsikoly és a hozzá hűséges Csatadal harcosai bemerészkedtek Ashenvale erdejébe, összecsaptak az ősi éjelf Vigyázókkal. Abban a tudatban hogy az orkok visszatértek a háború útjaira, a félisten Cenarius eljött hogy visszaverje Pokolsikolyt és az orkjait. Pokolsikoly és az orkjai telelettek a természetfeletti utálattal és dühvel, meg tudták ölni Cenariust és megrontották az ősi erdőket. Végül, Pokolsikolyt megváltotta a becsületét mikor segített megölni Thrallnak Mannorothot a démonurat aki megátkozta az orkokat a vérével. Mannoroth halálával, az orkok vérátka végre véget ért.

Amíg Medivh azon munkálkodott hogy meggyőzze az orkokat és az embereket hogy szövetséget kell kötniük, az éjelfek harcoltak a Légióval az ő saját titkos módjaikon. Súgószél (Whisperwind) Tyrande, az éjelf Vigyázók a halhatatlan főpapnője harcolt hogy távol tartsa a démonokat és az élőhalottakat attól hogy túláradjanak az Ashenvale erdőben. Tyrande tudta hogy segítségre lesz szüksége ezért elment hogy felébressze az éjelf druidákat a tízezer éves pihenőjükből. Felkelltette az ősi szerelmét, Vihardüh (Stormrage) Malfuriont, Tyrande sikeresen felfrissítette a védelmet és visszaverte a Légiót. Malfurion segítségével, maga a természet kelt fel hogy eltüntesse a Légiót és a szövetségesét, az Ostort.

Miközben keresett több alvó druidát, Malfurion véletlenül rátalált az ősi földalatti börtönre ahol leláncolta a testvérét, Illidiant. Meggyőződve arról hogy Illidian segíthet nekik a Légió ellen Tyrande szabadon engedte. Úgy gondolta hogy Illidian segített nekik egy időre, de ő elment hogy elintézze a saját ügyeit.

Az éjelfek helytálltak és harcoltak a Lángoló Légió ellen kegyelmet nem ismerve. A Légió soha sem szüntette meg a vágyakozását a Végtelenség Kútjáért (Well of Eternity), sokáig ez volt a Világfa erejének a forrása és az éjelf királyság szíve. Ha az eltervezett támadás a fa ellen sikeres lett volna, a démonok darabokra szakították volna a világot.

A Hyjal hegyi csata

Medivh irányítása alatt Thrall és Jaina Büszkmocsár (Proudmoore) - az emberi erők vezetője Kalimdorban � felfogták hogy el kell felejtsék a nézeteltérésüket. Ugyanúgy mint az éjelfek - akiket Malfurion és Tyrande irányított � egyetértettek abban hogy egyesülniük kell ha meg akarják védeni a Világfát. Egyesülve egy nemes célért, Azeroth fajai együtt dolgoztak azon hogy megerősítsék a Világfa energiáit ameddig lehet. Megerősítve a lelkek erejével Malfurionnak sikerült felszabadítani Nordrassil dühét. A fa végleg elpusztította Archimondot és kikötötte a Légiót a Végtelenség Kútjához, nem tudták elszívni a Kút energiáit, így az egyesült halandó seregek szétverték a Lángoló Légiót.

Az áruló felemelkedése
Warcraft 3X: The Frozen Throne

Mialatt a Légió megszállta Ashenvalet, Illidiant kiengedték a börtönéből tízezer év után. Elégedetté akarta tenni a bajtársait ezért visszatért az igazi formájához és megszerezte magának Gul'dan Koponyáját. Ahogy az övé lett megismerte a démoni mágiát és megkapta még Gul'dan régi emlékeit is, azokat is amik arról a szigetről szólnak amelyen a pletykák szerint Sargeras a sötét titán sírja van.

Hatalmas erőkkel Illidian szabadon járkálhatott a világban újra és hogy megtalálja a saját helyét. Azonban Kil'Jaeden találkozott Illidiannal és tett neki egy ajánlatot amit nem lehetett elutasítani. Kil'Jaeden mérges volt Archimonde veresége miatt, de a bosszúnál nagyobb tervei voltak. Érezte hogy a bábja, a Lidérc Király ereje túl nagyra nőtt hogy irányítani lehessen, ezért Kil'Jaeden megparancsolta Illidiannak hogy pusztítsa el Ner'zhul-t és végezzen az élőhalott ostorral mindörökre. Cserébe Illidian kaphat egy kimondhatatlanul nagy erőt és egy helyet a Lángoló Légió urai közt.

Illidian elfogadta és rögtön készülni kezdett hogy lerombolja a Fagyott Trónt, a jégbörtönt ahol a Lidérc Király lelke volt. Illidian tudta hogy kell majd neki egy erős eszköz hogy elpusztítsa a Fagyott Trónt. Használva a tudást amit kapott Gul'dan emlékeiből, Illidian eldöntötte hogy megkeresi Sargeras sírját, és megszerzi a Sötét Titán maradványait. Előhívta az ősi nemesszülteket a nagákat a sötét tengeralatti csarnokaikból. A ravasz Lady Vashj vezette nagák segítettek Illidiannak elérni a Törött szigeteket, ahol a pletykák szerint Sargeras sírja volt.

Ahogy Illidian elment a nagákkal, az őrző Maiev Árnydal elkezdett vadászni rá. Maiev volt Illidian fogva tartója tízezer évig és megfogadta hogy újra elkapja. Azonban Illidian túljárt Maiev eszén és sikerült megszerezni Sargeras szemét hogy felhasználja azt. Az erős szemmel a kezében Illidian elutazott a varázsló városba, Dalaranba. Felerősítve a város energiáival, Illidian arra használta a szemet hogy megtámadja a Lidérc Király Jégkorona citadelláját a távoli Northrendben. Illidian támadása szétverte a Lidérc Király védelmeit és megrepesztette a világot. A végső pillanatban Illidian pusztító varázslatát megállította Maievet kisegítő bátyja Malfurion, és Tyrande papnő.

Tudva hogy Kil'Jaeden nem lesz megelégedve hogy nem sikerült elpusztítani a Fagyott Trónt, Illidian elmenekült a kopár dimenzióba, a Külvilágba: Dreanorba az orkok hazájának utolsó maradványaiba. Ott megpróbálta elkerülni Kil'Jaeden haragját és megtervezte a következő lépéseit. Miután sikeresen megállították Illidiant, Malfurion és Tyrande visszatért haza az Ashenvale erdőbe hogy vigyázzanak a népükre. Maiev azonban nem lépett tovább olyan könnyedén és követte Illidiant Külvilágba.

A Vérelfek felemelkedése

Ezalatt az élőhalott Ostor átváltoztatta Lordaeront és Quel'Thalast a mérgező Fertőföldekké (Plaguelands). Csak néhány maroknyi Szövetséges lázadó erők maradtak hátra. Volt egy olyan csoport (nagy részben nemeselfekkel) akiket Kael'thas herceg irányított, a Napjáró dinasztia utolsó sarja. A nemeselfek gyászolták a hazájukat és ezentúl vérelfeknek (blood elves) hívták magukat az elesett népük becsületéért. Még amikor azon dolgoztak hogy visszatartsák az Ostort, nagyon szenvedtek mert el kellett válniuk a Napkúttól ami erősítette őket. Kétségbeesetten keresve a gyógyírt amivel enyhítheti népe függését a mágiától, Kael megtette a hihetetlent: csatlakozott Illidianhoz és a nagáihoz reménykedve hogy találnak egy új mágikus erőforrást hogy táplálják az éhségüket. A megmaradt Szövetségi parancsnokok úgy néztek a vérelfekre mint árulókra, és elzavarták őket.

Nem volt hova menniük, Kael és vérelfei követték Lady Vashj-t Külvilágba (Outland) hogy segítsék a harcban Illidiant akit elfogott Maiev. Az egyesült naga és vérelf erőkkel legyőzték Maievet és kiszabadították Illidiant a fogságából. Külvilágban letáborozva Illidian összegyűjtötte az erőit hogy megkezdje a második csapást a Lidérc Király és az erődje, a Jégkorona (Icecrown) ellen.

Felkelés a Fertőföldeken

Ner'zhul a Lidérc Király tudta hogy nem sok ideje van. Bebörtönözve a Fagyott Trónba (Frozen Throne), sejtette hogy Kil'Jaeden el fogja küldeni az embereit hogy elpusztítsák. A sebzés amit Illidian varázslata okozott szétrepesztette a Fagyott Trónt: ezért a Lidérc Király ereje napról napra csökkent. Kétségbeesve meg akarta menteni magát, ezért magához hívta a legnagyobb halandó szolgáját: Arthas herceget, a halállovagot.

Habár az erőit elszívta a Lidérc Király gyengesége, Arthas egy Lordaeron-i felkelés kellős közepében volt. Fele az élőhalott erőknek Szélfutó Sylvanas vezetése alatt megpróbálta átvenni az irányítást az előhalott birodalmon. Arthast hívta a Lidérc Király, ezért az Ostort ott kellett hagynia a hadnagya Kel'Thuzad kezében.

Azonban, Sylvanas és a lázadó élőhalottjai (Elhagyatott néven) elfoglalták Lordaeron lerombolt fővárosát maguknak. Építve a saját bástyájukat a lerombolt város alatt, az Elhagyatottak megfogadták hogy elpusztítják az Ostort, kiűzik Kel'Thuzadot és az alattvalóit a földről.

Legyengülve, de a mesterét mindenáron megmenteni akaró Arthas elérte Northrendet úgy hogy Illidian nagái és a vérelfek vártak rá. Ő és a nerubi szövetségesei versenyeztek Illidiannal hogy elérje a Jégkorona Gleccsert és hogy megmentse a Fagyott Trónt.

A Lidérc Király diadala

Arthas ért elsőnek a Fagyott Trónhoz még olyan gyengén is. A rúnakardjával, Fagygyásszal széthasította a Lidérc Király jeges börtönét és ezzel kiszabadította Ner'zhul sisakját és páncélját. Arthas feltette a sisakot a fejére és ő lett az új Lidérc Király. Ner'zhul és Arthas lelke egy lett, ahogy Ner'zhul tervezte. Illidiannak vissza kellett mennie Külvilágba, miközben Arthas lett az egyik legerősebb ember akit valaha láttak.

Most Arthas az új és halhatatlan Lidérc Király Northrendben van és a pletykák szerint újraépíti a Jégkorona Citadellát. A megbízható hadnagya, Kel'Thuzad parancsol az Ostornak a Fertőföldeken. Sylvanas és a lázadó Elhagyatottak csak Trisfalt foglalták el, egy kis darabot a háborús királyságban.

A régi gyűlöködések - Kalimdor meghódítása

Habár övék volt a győzelem, a halandó fajok egy olyan világban találták magukat ami háborúval volt szétzúzva. Az Ostor és a Lángoló Légió minden civilizációt elpusztított Lordaeronban, és majdnem sikerült nekik Kalimdorban is. Erdők voltak amiket újra kellett építeni, ellenszenveket kellett elásni, hazát kellett építeni. A háború mélyen megsebesített minden fajt, de maguktól összefogtak hogy együtt újrakezdjék, elindítsák a békét a Szövetség és a Horda közt.

Thrall vezette az orkokat Kalimdorba, ahol megalapították az új hazájukat a Tauren társaik segítségével. Durotarnak nevezték az új földet Thrall meggyilkolt apja után, az orkok letelepedtek hogy újjáépítsék a néhai társadalmukat. Most hogy a démon átok véget ért, a Horda megváltozott egy harci gépezetből egy békés szövetségbe. A nemes taurenek és a ravasz trollok a Sötétlándzsa törzsből, Thrall és az orkjai az új béke korszakát keresték a saját földjükön.

A megmaradt Szövetséges erők Jaina Büszkmocsár (Proudmoore) alatt letelepedtek Dél-Kalimdorban. A Pordagonya Mocsár (Dustwallow Marsh) keleti partjain újjáépítették Theramore városát. Ott az emberek és a törp szövetségeseik azon dolgoztak hogy fennmaradjanak egy olyan földön amely mindig ellenséges velük. Habár Durotar és Theramore őrei fenntartották a békéjüket, de ez nem azt jelentette hogy örökre így lesz.

A béke az orkok és az emberek között akkor ment tönkre mikor megérkezett egy erős Szövetséges flotta Kalimdorba. A hatalmas flotta Daelin Büszkmocsár admirális(Jaina apja) parancsnoksága alatt elhagyta Lordaeront mielőtt Arthas elpusztította a királyságukat. Több hónap hajózás után Büszkmocsár admirális Szövetségi túlélőket keresett.

Büszkmocsár armadája komoly fenyegetés volt ha a békét fenn akarták tartani. Mint a Második Háború közismert hőse, Jaina apja a Horda régi ellenfele volt, és elhatározta hogy elpusztítja Durotart mielőtt az orkok belépnének a földjükre.

A Nagy Admirális kényszerítette Jainát hogy egy rettentő döntést tegyen: segítse őt az orkok elleni csatában és árulja el az új szövetségeseit vagy harcoljon a saját apja ellen, hogy fenntartsák a sérülékeny békét amit a Horda és a Szövetsége végre megkötött. Sok gondolkodás után Jaina az utóbbit választotta és segített Thrallnak legyőzni az őrült apját. Sajnálatos módon Büszkmocsár admirális meghalt a csatában mielőtt Jaina kibékült volna vele és elmondta volna hogy az orkok már nem vérszomjas szörnyetegek. A hűségéért az orkok megengedték Jaina seregeinek hogy visszamenjenek Theramoreba biztonságosan.