The Deadmines
Az Els� H�bor� - FOR THE HORDE! - ki�ltotta Thrall, majd leter�tette az el�tte �ll� megr�m�lt embert. Thrall maga is r�szt vett a harcban. L�tta, amint tornyok �s h�zak d�lnek �ssze. L�tta az emberek szem�ben a f�lelmet, gy�l�letet �s a haragot az orkok ir�nt. Majd sz�rny� �v�lt�s has�totta �t a hideg leveg�t… Thrallt v�ratlanul �rte a t�mad�s. A k�pzett ork oldalra ugrott, ezzel siker�lt elker�lnie a hal�los d�f�st, de a penge �gy is belemart az oldal�ba. K�t �llig felfegyverzett ember �llt el�tte. Ahogy az egyik r�rohant, Thrall hihetetlen erej� �t�st m�rt ellenfele k�ny�k�re p�r�ly�vel, ami azonnal szil�nkosra is t�rt. A harcos hom�lyos szemmel zuhant a f�ldre, amelyet v�r bor�tott be. Az � v�re. A m�sik harcos t�rsa hal�l�t l�tv�n egy pillanatra elbizonytalanodott, majd r�rohant az orkra. Thrall h�r�totta a k�pzett harcos minden �t�s�t, majd a megfelel� pillanatban les�jtott. Ellenfele kopony�j�t z�zta be p�r�ly�vel, azonnali hal�lt okozva annak... Azt�n minden elcs�ndesedett. Semmit sem lehetett hallani, csak az es�cseppek koppan�s�t a faleveleken, �s dobol�sukat a pajzsokon �s a sisakokon. Nagy nap volt a mai az orkok sz�m�ra. A nap v�rv�r�sben izzott, amint a b�szke Horda elhaladt Stormwind romjai mellett...   Miner Johnson Napl�j�b�l Hideg szell� f�jt kereszt�l Deadmines nyirkos, s�t�t j�ratain. Csak a cs�k�nyok hangjait lehet hallani, amint a hideg k�h�z �t�dnek. Mikor k�r�ln�zek, goblinokat �s gnollokat l�tok magam k�r�l. Valah�nyszor r�juk n�zek, sz�nalom fog el. Miner Johnson a nevem, �s most elmes�lem t�rt�netem...   Az Oroszl�n B�szkes�ge Fogad� Csal�d�s Meleg, ny�ri szell� csapta meg a fiatalember arc�t. Edwin VanCleef er�s testalkat�, gondterhelt ember volt. VanCleef sz�v�t b�szkes�g �nt�tte el. Cleef volt felel�s Stormwind �jj��p�t�s��rt. V�gre befejezte �lete legnagyobb �s legjelent�sebb munk�j�t. Megfordult �s csak annyit mondott: - Az Oroszl�n B�szkes�ge fogad�ban, ma este. �n fizetek! - ki�ltotta, mire az eg�sz K�farag� kl�n ujjong�sban t�rt ki. Az Oroszl�n B�szkes�ge fogad�t az eg�sz civiliz�lt vil�gban az utaz�k mened�kek�nt �s a friss h�rek forr�sak�nt ismert�k. Az am�gy kis csendes, nyugodt fogad� a mai napon el�gg� feld�lt, indulatokkal teli volt. A fogad� egyre �regedett, m�gis az emberek egyik kedvenc vend�gl�jek�nt tartott�k sz�mon. Az ablakny�l�sokat v�d� sz�nes �veglapok sziv�rv�nyos  f�nysugarakkal hintett�k be a helyis�get. Az este k�zeledt�vel az �rnyak lassan szertefoszlottak. Toddrick izmos testalkat� ember volt. � volt a fogad� hentese. Toddrick l�pteket hallott a fogad�n k�v�lr�l. Egy nagyobb csoport ver�d�tt be az Oroszl�n B�szkes�ge fogad�ba. Ideje volt Cleef embereinek kicsit kikapcsol�dni. Amint helyet foglaltak volna, megint kiny�lt az ajt�. Cleef utols�k�nt l�pett be, aki egyenesen le�lt az �jonnan j�tt vend�gekhez. Toddrick elindult kiszolg�lni a vend�geket. - Mit hozhatok az uraknak? - k�rdezte Toddrick. - Egy kors� s�rt mindenkinek! - j�tt a nyers v�lasz. - Ahogy �hajtja, uram. - Toddrick felh�zta szem�ld�k�t, majd elsietett a konyh�ba, hogy kiszolg�lja a vend�geket. - Valami gond van, Cleef? - k�rdezte Willey. - Igen. Ma besz�ltem a kir�llyal, Variannal. Mondjuk �gy, hogy nem �gy alakulnak a dolgok, ahogy elk�pzelt�k. Nagyon nem �gy - tette hozz� gondterhelt arccal Cleef. Majd v�szj�sl�an k�r�ln�zett. - Olyan �rz�sem van, mintha a Variant�l eg�szen id�ig k�vettek volna - sz�lt picit nyugtalanul Cleef. - Mi�rt, mi t�rt�nt? - k�rdezte Willey. Ekkora m�r t�bben is felfigyeltek. - Varian nem figyel el�gg� oda a k�zelg� h�bor�kra. Ahelyett, hogy �rcet b�ny�sztatna, fegyvereket csin�ltatna �s embereket toborozna, csak a saj�t dolgaival t�r�dik. Ez fogja okozni a veszt�t. Most pedig azt mondja, hogy nem tud kifizetni minket. �s arra is utalt, hogy nem is �ll sz�nd�k�ban - mondta Cleef. Erre m�r mindenki odafigyelt. Ebben a pillanatban j�tt be Toddrick egy hord� s�rrel. Majd meg�llt Cleef el�tt �s lerakta a hord�t. - Szolg�lj�k ki magukat! - vetetette oda Toddrick, majd visszament a konyh�ba. Cleef nem is t�r�d�tt vele. - Ez�rt dolgoztunk mi ennyit, hogy ezt kapjuk? Ez�rt izzadtunk ennyit? Reggelt�l estig dolgoztunk meg�ll�s n�lk�l. Ha nem fizetnek, k�nytelenek lesz�nk m�s dolgokhoz folyamodni. Holnap tal�lkozunk Sentinel Hillben! Csak azok j�jjenek, akik el�g elsz�ntak a bossz�hoz! Hozzatok magatokkal fegyvert, cs�k�nyt, �s t�bb napra elegend� �telt �s italt. Mutassuk meg Variannak, kik vagyunk mi! - mondta Cleef. Erre ujjong�s t�rt ki a fogad�ban. Willey odas�t�lt Cleefhez. - Nem b�zok �n ebben. Csak annyit mondok, hogy itt elv�lnak �tjaink. Sok szerencs�t, Edwin VanCleef!   Mathias Shaw - J�l gondoltam. Ebb�l l�zad�s lesz. J� munk�t v�gezt�l - mondta a Varian az el�tte �ll� k�penyes alaknak. Le�lt, �s finom von�s� ez�stkors�ba n�mi bort �nt�tt mag�nak, majd �vatosan maga el� helyezte. - Vagyis Edwin VanCleef bossz�t akar. Figyelmeztesse Gryan Stoutmantle-t a k�zelg� vesz�lyre! - mondta v�szj�sl�an a k�mnek. K�ldje be Mathias Shawt! Most pedig t�vozzon! - sz�lt figyelmeztet�en a Varian. A k�m meghajolt, majd gyorsan kisietett a szob�b�l. Varian beleszagolt az ez�stkors�ba, majd fen�kig itta azt. P�r perc sem telt bele, mire �t csukly�s ember l�pett be a szob�ba. A k�z�ps� sima, fekete k�peny�nek csukly�j�t m�lyen a fej�be h�zta, be�rny�kolva vele arcvon�sait, csak csillog� karvalyszeme villant el� al�la. - �dv�z�llek, Mathias Shaw! Lenne egy kis dolgom sz�modra. Szeretn�m, ha elmenn�l Westfallba, �s meg tudn�l egyezni ezzel az Edwin VanCleeffel. Pr�b�ld meggy�zni, hogy ennek �gy semmi �rtelme! Ha esetleg nem siker�l, mond meg Cleefnek �s a lelkes kis csapat�nak, hogy ak�rmire is k�sz�lnek, �gy is kudarcba fog fulladni! - itt horkantott egyet, majd folytatta: - �s m�g mond meg nekik, hogy a p�nzt soha nem fogj�k megkapni! - mondta a Varian egy kis g�nnyal a hangj�ban. - Most pedig induljanak! - parancsolta Varian. Mathias Shaw b�lintott, majd kis�t�lt a szob�b�l, nyom�ban a m�sik n�gy ember�vel...   Nincs Vissza�t Majdnem az eg�sz K�farag� kl�n jelen volt. M�r vagy egy �r�ja haladtunk puha, de gyors �s k�nnyed l�ptekkel a sima �ton. Sentinel Hill �s Moonbrook k�z�tti �ton �lltunk. Feln�ztem az �g� napra, ami eg�sz �t alatt k�nzott minket, majd szomor�an lehajtottam a fejem. Tal�n otthon kellett volna maradnom. A h�zamban k�ne lennem, biztons�gban. Ehelyett itt �llok a semmi k�zep�n, hogy bossz�t �lljak Varianon. El�ren�ztem, �s �t fekete k�penyben l�v� lovast vettem �szre, akik fel�nk k�zeledtek az �ton. - T�rsas�got kaptunk, Cleef - mondtam v�szj�sl�an. - J� volt a meg�rz�sed. K�vetnek minket - majd er�sen megszor�tottam az oldalamon l�v� t�rt. - L�tom. Nyugalom, Johnson! Elint�zz�k �ket - mondta egy kis nyugtalans�ggal a hangj�ban Cleef. �szrevettem, hogy Cleef is megmarkolja kardj�nak markolat�t. Egyre t�bben figyeltek fel a k�zeled� alakokra. - �llj! - sz�lalt meg a k�z�ps�. – Halottam, hogy a kir�ly nem tud kifizetni titeket. Nagyon sajn�lom a t�rt�nteket. De akkor sincs semmi �rtelme a l�zad�snak - mondta szinte parancsolva Mathias Shaw. – Jobb, ha lemondotok a bossz�r�l. Ha nem akartok hivatalosan a N�pi Mil�cia ellens�g�v� v�lni, �s v�rd�jjal a fejeteken meghalni, jobban teszitek, ha abbahagyj�tok ezt az eg�sz l�zad�st, �s hazamentek azzal a szomor� t�nnyel, hogy nem kapj�tok meg a p�nzetek! - mondta t�relmetlen�l Shaw, majd Cleef el�rel�pett. - �n voltam felel�s Stormwind �jj��p�t�s��rt. Reggelt�l estig, meg�ll�s n�lk�l dolgoztunk. A Varian semmibe vesz minket. Nem t�rhetem el ezt! A p�nz�nket akarjuk! Valamib�l meg kell �ln�nk!  - sz�lt vissza Cleef haraggal a hangj�ban. - Nos. �n figyelmeztettelek titeket. Mostant�l a N�pi Mil�cia ellens�g�nek tekint�nk titeket. Ne v�rjatok meleg fogadtat�st Moonbrookban - mondta Mathias Shaw. Majd elindultak vissza Elwynn Forestbe…   Moonbrook Moonbrookba �rt�nk. A kis falu teli szokott lenni �rusokkal �s vev�kkel, de most egy l�lek nem volt. - Itt, ebben a kis faluban �rcet kezdtek b�ny�szni. Elvileg tal�ltak valamit a b�ny�ban. Csak p�r ember maradt �letben. Sokkolva j�ttek ki a b�ny�b�l. Senki sem tudja, mi t�rt�nt odabent. Lez�rt�k az eg�sz b�ny�t, nehogy ak�rki vagy ak�rmi ki tudjon j�nni onnan, vagy esetleg bemenni – mondta bizalomgerjeszt�en Cleef. - �s mi ide fogunk bemenni? - k�rdeztem picit idegesen. - Pontosan! - j�tt a v�lasz. Majd Cleef meg�llt az egyik h�z el�tt, �s ben�zett. - �res... m�r v�rtak minket - sz�lt Cleef, majd v�szj�sl�an k�r�ln�zett. - Ott a bej�rat - suttogta, majd el�remutatott egy lereteszelt �p�letre. Odament a bej�rathoz, majd ber�gta az ajt�t. A korhadt fa k�nnyen megadta mag�t. - M�g j�, hogy vil�gos van - d�rm�gte valaki h�tul...   A Holt B�nya A Kir�lyi G�rda Sz�vets�g Amikor bel�pett a b�ny�ba, Cleef nem �rzett m�st, csak megk�nnyebb�l�st, hogy megszabadult v�gre a ny�ri nap vak�t� f�ny�t�l. Fegyver�nket magunk el�tt tartva hatoltunk be a b�ny�ba, �vatosan, mindenre figyelve, bizalmatlanul. Cleefet m�ly b�kess�g t�lt�tte el ebben a b�ny�ban. M�r vagy t�z perce haladtunk a b�ny�ba, mikor Cleef v�ratlanul megdermedt. Elej�n nem �rtettem, mi t�rt�nt, majd el�ren�ztem. �gy �reztem, mintha legvadabb r�m�lmom v�lna val�ra. Egy �l�halott �llt el�tt�nk. A h�s lefoszlott r�la, ak�r puszta jelenl�t�vel �lni lehetne. - Kir�lyi c�mert visel - ny�gte Cleef elhal�an. - Cleef... - teljesen kisz�radt a torkom. Alig b�rtam besz�lni. F�ldbe gy�kerezett l�bbal �lltam. - Kik ezek a ...? - A Kir�lyi g�rda - suttogta Cleef, le nem v�ve a szem�t r�la. Hogyan harcoljunk ezek ellen? Villant �t rajtam a dermeszt� gondolat. �nrajtam, aki nem �rzett soha f�lelmet eleven ellens�ggel szemben. Jeges r�m�let fogott el, m�r-m�r ki�ltani akartam a t�bbieknek, hogy fussanak, amerre l�tnak. M�rgesen nyugalmat er�ltettem magamra, �s megpr�b�ltam visszaz�kkeni a val�s�g talaj�ra. M�g, hogy val�s�g! Kis h�j�n f�lkacagtam ezen a k�ptelens�gen. �l�kkel b�rmikor harcolok, de halottakkal soha! - gondoltam magamban. Az �l�halott el�rel�pett, de nem tett semmi fenyeget� mozdulatot. Tork�b�l m�ly, zord, parancsol� hang t�rt el�, s sz�llt v�gig a b�ny�n. - Kik vagytok ti, kik bemer�szkedtetek a Holt b�ny�ba? - k�rdezte az �l�halott. Halottam, hogy valaki m�g�ttem kardot r�nt, de abban a pillanatban egy sz�rny� �v�lt�s is hallatszott. A kard felforr�sodott, majd olvadni kezdett az ember�nk kez�ben. Cleef is kardot r�ntott, de gyorsan meg is gondolta mag�t, �s el is dobta azt. A kard sisteregve �rt a kard f�ldet, majd Cleef el�rel�pett, l�tva, hogy ennek �gy semmi �rtelme. - Edwin VanCleef vagyok, a K�farag� kl�n vez�re. �n �s csapatom �p�tett�k �jra Stormwindet, az emberek f�v�ros�t az Els� h�bor� ut�n. Miut�n befejezt�k az �jj��p�t�st, nem fizettek meg minket. Bossz�t akarok �llni a Varianon, aki �tvert minket, �s ellen�nk ford�totta az eg�sz v�rost - ny�gte ki Cleef. A r�m�let teljesen leblokkolt minket. Majd megsz�lalt az �l�halott a maga zord hangj�n: - �rtem. Akkor �gy l�tom, egyeznek a c�ljaink. Mi fogadalmat tett�nk Stormwind megv�d�s��rt, majd elj�tt az Els� h�bor�. Orkok ezrei t�madt�k meg Stormwindet, �s mi fegyvereinket elhajig�lva megfutamodtunk. A kir�ly pedig el�tkozott minket, �gy sosem nyugodhatunk b�k�vel - sz�lalt meg t�lvil�gi hangon az �l�halott. - Hogy �rted azt, hogy mi? - k�rdezte bizonytalanul Cleef. Ebben a pillanatban tov�bbi t�z harcos jelent meg a semmib�l. Seregnyi �l�halott vett minket k�r�l. Amivel szemben tehetetlenek voltunk, az az �rz�keinket megb�n�t� r�m�let volt. - Meg�g�rt�k, hogy aki egyszer ide bej�n, nem jut ki �lve - sz�lalt meg zord hangon az egyik. A harcosok el�vett�k kardjaikat �s pallosaikat. - Na �s most, hogyan tov�bb? - s�gtam oda Cleefnek. R�m�let lett �rr� rajtam. - Csak egy es�ly�nk van a t�l�l�sre. Sz�vetkezn�nk kell vel�k. M�ghozz� min�l hamarabb! - v�gta r� Cleef. Sajnos be kellett vallanom magamnak, t�nyleg nincs m�s m�s es�ly�nk a t�l�l�sre. - Lenne egy aj�nlatunk. Mit sz�ln�tok, ha sz�vets�get k�tn�nk a Varian ellen? - k�rdezte Cleef bizonytalanul. Erre t�bben is felmordultak. - Ez az egyetlen es�ly�nk a t�l�l�sre - s�gtam h�tra a t�bbieknek. L�ttam, hogy a volt kir�lyi g�rda is elgondolkozik rajta, �s csak b�ztam benne, hogy elfogadj�k a sz�vets�get. �t perc m�lva meg is sz�lalt a k�z�ps�. - �gy d�nt�tt�nk, hogy elfogadunk titeket sz�vets�gesnek. Am�gy is j�l j�nne egy kis seg�ts�g - sz�lalt meg az egyik. Nagy megk�nnyebb�l�s futott rajtam v�gig, m�gis sz�nalom �nt�tt el. - Mostant�l mi Defias kl�n vagyunk! De m�g mindig nem vagyunk elegen. �s �gy hallottam, hogy a gnollok nagyon j� b�ny�szok, �s a goblinok meg a gn�mok m�g�tt az egyik legjobb m�rn�k�k. Majd valakit elk�ld�nk toborozni embereket - sz�lalt meg a k�z�ps� m�ly, parancsol� hangon. - H���! - ki�ltottam fel. - Azt akarod mondani, hogy goblinokkal �s gnollokkal fogunk egy�tt dolgozni? - k�rdeztem n�mi nyugtalans�ggal a hangomban. - Igen. De ha nem tetszik, akkor lehet harcolni �s h�siesen elbukni - mondta a k�z�ps� �l�halott b�ztat� hangon. Cleef fel�nk fordult. - Nos… kit k�ldj�nk?   Captain Greenskin M�r vagy egy �r�ja megyek moonbrookt�l �szakra, mikor v�gre megtal�ltam, amit kerestem. Egy nagyobb goblin �s gnoll tany�ra �rkeztem. Azt a feladatot kaptam, hogy gy�zzem meg a goblinok f�n�k�t, Greenskint, hogy �rdemes lenne csatlakoznia. Amint megl�ttak engem, lefegyvereztek, majd a goblinok f�n�k�hez vezettek. - Ki vagy te, �s mit akarsz? - k�rdezte unottan Greenskin. - Miner Johnson vagyok, a Defias kl�n egyik vezet�je. Az �l�halottak k�ldtek. Azt mondt�k, j�l j�nne egy kis seg�ts�g a Holt b�ny�ba. Persze a fizet�s se lenne rossz. - Hm... Nem hangzik rosszul – v�laszolta Greenskin, n�mi �rdekl�d�ssel a hangj�ban -,  �s pontosan mennyi lenne az a fizet�s? - Mennyien vagytok? - k�rdeztem. - Kb. �tvenen. Gnollokkal egy�tt �gy sz�zan. - Mit sz�ln�tok sz�zh�sz aranytall�rhoz? - k�rdeztem, el�re tudva a v�laszt. Greenskin szeme felcsillant. - Elfogadjuk! - v�gta r�. - Mikor induljunk? - Min�l hamarabb, ha lehet. Moonbrookban v�runk titeket. M�snap m�r nagyban a b�ny�ban dolgoztunk, egy�tt a goblinokkal �s a gnollokkal. Az �l�halottak k�l�n dolgoztak a t�bbiekt�l. Edwin VanCleef valami nagyon nagy dologra k�sz�l…   A Kezdet Nos, ez az �n t�rt�netem. Rem�lem majd lehetek egyszer ugyanolyan k�z�ns�ges munk�s, mint voltam. B�rcsak meg se t�rt�nt volna ez az eg�sz… b�rcsak…