A szikr�z� nap sugara szinte k�jesen siklott v�gig a hatalmas harci buzog�ny oldal�n,a kov�csolt f�mtestb�l k�kes f�st sziv�rgott, jelezve, hogy t�nde kezek k�szitett�k.

A kis gn�m utaz� �mulva szeml�lte a nemes fegyvert, hiszen az �nmag�ban vagy k�tszer annyit nyomott, mint a gn�m s�lya. A fegyver egy robosztus elf l�b�n�l pihent,az elf karjai nyugodtan pihentek a markolaton. V�ll�n k�k selyemszalag jelezte, visel�je tiszti rang�.

   A gn�m utaz� m�g egy pillant�st vetett a fegyverre, majd apr� l�ptekkel elvegy�lt a piac sokas�g�ban. Az elf mosolyogva n�zett el�re, �gyet sem vetve a tovahalad� gn�mra, tekintet�t lek�t�tte a karcs� elf l�ny kecses mozg�sa, aki t�r�kkel zsongl�rk�d�tt a piac k�zep�n. Mindig csod�lattal b�multa a l�nyt, ilyenkor esz�be sem jutott a sok v�res csata, amikben v�llvetve k�zd�ttek a l�nnyal, az orkok ellen.

K�zben a v�s�ri t�meg zsibong�sa al�bbhagyott, �s utat engedtek egy m�sik harcosnak,aki szint�n m�sf�l fejjel magasabb volt az emberekn�l, irdatlan p�nc�lzata ellen�re habk�nny� l�ptekkel mas�rozott a m�sik elf fel�, nem hazudtolva meg nev�t, amit Al Ameth tav�t �r�kk� fodroz� szell�kr�l kapott. Amint t�rsa mell� �rt, k�lcs�n�sen tisztelegtek egym�snak.

-Skorp, megvettem mindent, ak�r indulhatunk... hideg �lelem, fen�k�vek, m�r csak var�zsitalok kellenek v�gsz�ks�g eset�re. Amyna?

Skorpus fej�vel biccentett a zsongl�rk�d� l�ny ir�ny�ba, tekintet�t az�ta sem vette le r�la. Szell� k�vette a mozdulatot, �s mikor megpillantotta a l�nyt, �si t�nde nyelven suttogni kezdett, amit csak az elfek hallanak meg: itt az id�...

A l�ny k�nnyed mozdulatokkal t�ncoltatta dob�t�reit a leveg�ben, szerette a piacok forgatag�t, az �mul� t�meget, ahogy sz�jt�tva b�mulj�k mozdulatait, nem a p�nz�rt szerepelt �gy, puszt�n a m�ka kedv��rt. Fej�ben hirtelen k�dd� v�ltak a gondolatok, �s meghallotta Szell� szavait...

A l�ny, miut�n �sszepakolta kell�keit, odasietett a k�t v�rakoz� testv�r�hez, meghajolt, �s k�rd�en n�zett a rangid�s Skorpusra.

-A nap f�nye m�r halv�nyul, alkonyatra m�r az �reg f�ldeket kell j�rjuk, hossz� utunk lesz - felelte a harcos a k�rd� tekintetre v�laszul.

  Felm�lh�zt�k az eddig egy fa t�v�ben �lmosan ny�jt�zkod� tigriseiket - az elfek tigrist �lnek meg l� helyett, �gy jelezv�n a szeml�l�nek harcias mivoltukat. "Ragadoz�nak ragadoz� h�tas duk�l."

Kom�tos l�ptekkel hagyt�k el szent v�rosuk �p�leteit, Darnassus �reinek tisztelegve hajoltak meg, mik�zben lassan le�rtek a tengerpartra. A tenger h�s habjai kis k�t�rb�cos haj�t ringattak az �b�lben, a haj�mester m�r messzir�l integetett a h�rom utaz�nak.

   Gilen csillog� szemmel vizsg�lta m�v�t. Kez�ben kalap�cs, g�rnyedten hajolt az �ll� f�l�, rendk�v�l hossz� v�r�s szak�lla serceg� hanggal jelezte, t�l k�zel hajolt a m�g izz� f�mhez.

-Keservit - ki�ltott fel a t�rpe, majd hanyag mozdulattal �tvetette f�st�lg� szak�ll�t a saj�t nyak�n, �gy megel�zve a der�k arcsz�r tov�bbi r�vid�l�s�t. Miut�n j�ghideg v�zben megm�rtotta az ac�ll� kov�csolt f�met, el�gedetten t�r�lte meg kezeit k�t�ny�be, nem t�r�dve vele, hogy a feh�r text�lia nagy fekete foltokkal �kes�l mozdulatait�l.

-Ez�rt sz�p summ�t kapok majd, �s bev�ltom aj�nd�kokra - gondolta Gilen, majd a m�r el�re elk�sz�tett b�rh�velybe pr�b�lta a frissen kov�csolt peng�t. T�k�letesen illeszkedett, m�r csak a markolaton kell dolgozni.

Kicsivel k�s�bb m�r a fegyveren alkudozott egy emberrel, egy nagy c�drus t�v�ben �lltak, Gilen gondterhelt arccal csavargatta v�r�s szak�ll�t,majd kib�kte:

-T�z aranytall�r!

-Micsoda?... Fejedbe sz�llt a m�zs�r, bar�tom, �t�t adok �rte, t�bbet egy r�zpeng�vel sem... - felelt r� az ember.

-Nyolcn�l kevesebb�rt nem adom, m�g ha hegyiogr�k t�ncolnak a h�tamon, akkor sem!! – ki�ltotta a t�rpe.

Sok�ig alkudoztak, �m a t�rpe nem csak a kov�csol�s mestere volt, hanem sikeresen �rvelt is, r�mutatva, micsoda k�zdelmek �r�n szerezte a f�met, amib�l elk�sz�tette a koromfekete peng�t. "Ide�lis fegyver egy orvgyilkosnak, nem csillog, �szrev�tlen a j� kezekben." Erre a mondatra

az ember fintorogva ugyan, de r�b�lintott a nyolc aranyra, k�l�nben is unta m�r az �v�d�st a t�rp�vel, teljesen r�juk esteledett k�zben.

A sikeres �zlet �r�m�re Gilen �gy gondolta, lehajt egy kupa s�rt a fogad�ban, az elfeknek �gyis hamarosan �rkezni�k kell...

   A pall� kiss� meghajlott mikor a k�t harcos l�pdelt rajta, b�r nem izmos test�k s�ly�t�l, hanem a sok p�nc�l miatt, amit viseltek. Amyna, aki az el�bb m�g a h�tuk m�g�tt �llt a dokkol�haj�n, egy szempillant�ssal k�s�bb m�r vigyorogva h�zogatta mag�n a feszes b�rruh�t a k�t

harcos orra el�tt, mintha � lenne a fogad�bizotts�g. A lopakod�s, a besurran�s mestere volt a l�ny, nesztelen l�pteivel hol itt, hol ott bukkant fel, mintha karcs� teste k�db�l lenne.

-Merre? - k�rdezte sz�razan Szell�, � nem volt egy sz�sz�ty�r l�lek.

-Tudod, hogy mindig kocsm�zik, itt lesz bent, lefogadom - felelte Skorpus mosolyogva.

C�lir�nyosan a fogad� fel� vett�k az ir�nyt, m�r messzir�l hallatszott a l�rma, a kup�k �res koppan�sa jelezte, v�g t�rp�k mulatnak odabenn. Egy ilyen kik�t�ben nem kelt t�lzott felt�n�st p�r utaz� elf, �gy a t�rpe nem vette �szre az �rkez�ket.

-Gilen! - harsant fel Skorp,�s bar�tian h�tbav�gta a l�c�n s�r�zget� t�rp�t, aki ital�t f�lrenyelve nagy s�rhabokat k�h�g�tt az asztalra...

-Bar�taim! - ki�lltott fel Gilen, miut�n lenyelte a sz�j�ban f�l�ton rekedt s�rt, �s az el�bbi ijedts�gt�l �s a s�rt�l ittasan, k�nnyes szemmel �lelte meg bar�tait. Ritka bar�ts�g volt ez, az elfek maguknak val�k, nem sz�vlelik az idegen n�peket, �m e t�rpe v�g ked�ly�vel �s a Sz�vets�g hadj�rataiban bizony�tott h�s�g�vel belopta mag�t az elfek

sz�v�be, elv�laszthatatlanok lettek.

-Hallott�tok, m�r el�rt�k a megyehat�rt is?! - kezdte a besz�lget�st Gilen kiss� komoran a t�m�ra tekintettel.

-Igen, a Tan�cs �s az �s�k K�re is hadba sz�l�tott mindenkit, nem is id�zhet�nk sok�, m�g az �j leple alatt oda kell �rn�nk a Vez�rhez... -v�laszolt Szell�.

Skorp lehajtotta a fej�t, �s csak ennyit sz�lt: -Nem fog �r�lni...

A kis csapat szedel�zk�d�tt, �s miut�n a t�rpe lesz�molt �t ez�stp�nzt a csaposnak, a t�voz�s mezej�re l�ptek.

   A dics� Hold ez�st f�nyei ritmikusan t�ncoltak a kis kerti t� v�zt�kr�n. A druida hosszasan n�zte a f�ny j�t�k�t, majd tekintete saj�t hull�mz� arcvon�saira t�vedt a kis t� t�kr�ben.

Az elfek messzif�ldr�l h�resek voltak sz�ps�g�kr�l, �m az � von�sai nem ilyenek voltak. Nagyon nem. Arc�t a t�z b�lyegezte meg, fels� ajka kis vonall� zsugorodott, szabadon hagyva hegyes metsz�fogait. Hal�nt�k�t�l lefel� mindk�t oldalon sz�rny� hegek bor�tott�k, eg�sz az �ll�ig.

A pillanat, amikor egy csat�ban �g� gerend�k temett�k maguk al�, �r�kre groteszk, vicsorg� mimik�t s�t�ttek arc�ra. Az elfek hi� l�nyek, �s t�l b�szk�k, hogy sisakot viseljenek harcban.

 Ez imm�ron �r�k mement�ul szolg�lt a druid�nak, mi volt egykoron. Fiatal

druidak�nt otthagyta a szent erd�ket, a Nagytan�cs h�v� szav�ra be�llt a Sz�vets�g egyes�tett dand�rjainak egyik�be, Vinidiust�l, a h�res paladint�l tanulta meg a hadvisel�s fort�lyait. Id�vel megalap�totta a saj�t kl�nj�t, a legvit�zebb harcosokat toborozta �ssze, �s hadvez�rr�

v�lt.

De a sok v�ront�s mindenkiben nyomot hagy. �lmatlan �jszak�kon �jra�lte a sz�rny� h�bor�kat, sok j� vit�ze hal�lh�rg�s�t, a kinszenved�k utols� szavait hallotta �jra �s �jra...

Az elfek hossz� �letet kaptak az Istenekt�l, �m a druid�k eg�sz ember�lt�ket aludhattak �t, meghosszabb�tva ezzel az �let�ket, hogy akkor �bredjenek, amikor a sz�ks�g �gy kiv�nja. T�l sok teher, t�l sok �rzelem, gondolat, elnyujtva �vsz�zadokra. A term�szet hal�ltus�ja a k�rs�gt�l,

amit az �l�holtak hintettek sz�t a vil�gban, h�v� k�ny�rg�ss� v�lt lassan a f�l�ben. A f�k s�haja visszah�vta �t az �si f�ldekre. Letette a fegyvert, �let�t az�ta druida k�ldet�s�nek szentelte, visszavonult a Sz�vets�g k�tsz�n� praktik�it�l, a harci k�rt�kt�l, a csat�kt�l.

A sz�zadok menetel�se a m�lt por�ba veszett.

   A t�csk�k hirtelen eln�multak. Wulvaid a botj��rt ny�lt. M�g a laikus szem is k�nnyen megl�tja a botban bujk�l� elemi m�gi�t, ami csak arra v�r, hogy kit�rj�n, k�k vill�mokkal s�jtva porr� az ellent. F�lelmetes bot, cs�csd�szk�nt egy kit�rt sz�rny� sas, a Sz�vets�g c�mere. De a s�rg�n villog� szemp�r m�g f�lelmetesebb, v�szj�sl�an villogott a s�t�tben.

Wulvaid beleszagolt az �jjeli erd� leveg�j�be. A druid�k az �ltaluk kiv�lasztott totem�llatok tulajdons�gait id�vel teljesen elnyerik, m�g a k�lalakjukat is k�pesek felvenni. Benne sok �llat totemje �lt, szagl�sa, hall�sa rendkiv�li volt - ez a F�ldanya aj�nd�ka a druid�knak. "Has�tott b�r, nemezp�nc�l, ac�l, f�st�s l�ncing... m�zs�r??"

-L�pjetek el�! - sz�lalt meg rekedt, �rces hangj�n a druida.

A hiv� sz�ra h�rom t�ndealak jelent meg az �j s�t�tj�b�l kil�pve, kisv�rtatva egy liheg� t�rpe is...

-Vez�rem! - sz�ltak egyszerre mindannyian, �s f�lt�rdre ereszkedtek.

Wulvaid mosolygott volna, de k�rges arcvon�sai nem engedlmeskedtek. Botj�t let�masztotta a kis kerti t� egy k�v�hez, harcos �kl�t m�sik tenyer�hez �rintette, p�rhuzamos k�ny�kkel, egyenes der�kkal meghajolt, szemei k�zben p�szt�zt�k az �rkez�ket.

-�lljatok fel, testv�reim! - mondta.

Gilen el�l�pett, m�g� Amyna �llt, karjaival a t�rpe v�ll�t szorongatta, mell� a k�t harcos egy-egy oldalra, �k Amyna nyak�t kulcsolt�k �t egyik karjukkal, m�sikkal az odal�p� druida v�ll�t �rintett�k, m�g � �tkarolta az eg�sz kis csapatot.

-J� �jra l�tni benneteket! - sz�lt halkan Wulvaid.

Csendben �r�ltek egym�snak percekig, m�g az am�gy �r�kk� v�g t�rpe is h�pp�g�t p�rat a meghatotts�gt�l.

Azt�n Szell� lassan megsz�lalt:

-Vez�rem, �rted j�tt�nk...

-Az �s�k k�re sz�l�t - folytatta Skorpus.

-Hhh... - s�hajtott fel a druida. "H�t sosem lesz v�ge" - gondolta, �s szem�ld�ke �sszeh�z�dott.

-Gyertek!

   A kis csapat k�vette a druid�t, az �si t�ndev�ros romjait�l nem messze �llt kunyh�ja.

A berendez�s minim�lis, ker�lve minden pomp�t: egy �gy, asztal, k�nyvek, a sarokban var�zsitalok f�z�s�hez �vegcs�k.

Wulvaid hellyel k�n�lta t�rsait, majd v�szj�sl� hangon �gy sz�lt:

-Ki vele, mi t�rt�nt?

Az eddig sz�tlan Gilen nagy leveg�t vett, �s belekezdett.

-Az eg�sz azzal kezd�d�tt...