Ambrosia

Ambrosia mosolyogva nyitotta ki szem�t. Otthon volt, kint m�g ragyogtak a csillagok. Egy-k�t �r�ja, hogy elaludhatott, de � nem volt �lmos. Az �vsz�zadok sor�n megtanulta, hogyan lehet gyorsan, sokat pihenni. Fel�lt �gy�n; odas�t�lt az ablakhoz. Kin�zett. Harminc l�b magasan �llt, otthona egy hatalmas fa odv�ban �p�lt. K�r�ln�zett, �s el�gedetten �llap�totta meg, hogy lak�sa gy�ny�r� – �gy, mint saj�t maga. Am�gy a szob�ban kev�s berendez�si t�rgy volt. Egy �gy, egy asztal sz�kkel, egy �l�r�d bagly�nak, mely most �resen �llt; gazd�ja m�g az �jjeli vad�szaton volt. Ambrosia kin�zett a csillagokra: mintha az �g sok kis gy�m�nttal �kes�tette volna mag�t. Az elf h�lgy leoldotta h�l�k�peny�t, mely halkan a padl�ra omlott. Len�zett a sz�d�t� magass�gb�l, �s… leugrott. Gy�ny�r� fejessel csobbant a fa alatti kis tavacsk�ba, melyet f�rd�sre haszn�lt. M�s nem nagyon j�rt erre, nem tartott att�l, hogy valaki megl�tn� meztelen val�j�ban. Lubickolt egy kicsit, majd ki�szott a partra. Szokatlanul hideg volt, nem tudta, hogy azon a napon nyitotta ki �jra egy hatalmas erej� d�mon azt a m�gikus kaput, mely egykor r�szabad�totta a h�bor�t erre a csod�latos vil�gra. Felment lak�s�ba, �s fel�lt�z�tt. Sz�k b�rruh�t vett fel, mag�ra kanyar�totta p�rducb�r k�peny�t, felk�t�tte kardjait, h�t�ra vette tegez�t, �j�t kez�be fogta, �s les�t�lt a fa k�r�l ki�p�tett csigal�pcs�n. Vad�sz volt, alig n�gysz�z �v�vel kiemelkedett t�rsai k�z�tt, mondt�k is, hogy ekkora kort csak nagy h�s�k �rhetnek meg. � nem hitt ebben. Sokan �ltek meg k�z�tt�k t�bbezer �vet, a druid�k pedig szinte v�gtelen hossz� �let�ek voltak. A druid�k �lma… Azt mondt�k neki, a druid�k �taludhatnak korokat is, �s csak akkor �brednek fel, mikor nagy vesz�lyben van a vil�g. Most nagy vesz�lyben volt; a druid�k �vek �ta le sem hunyt�k szem�ket. Le�rt a kis t�hoz; j�val lassabban, mint el�z�leg tette, de fegyverzetben felel�tlens�g lett volna csobbangatni. F�ttyentett egyet, mire k�t gy�ny�r� alak l�pett ki a k�rnyez� bokrok k�z�l: egy fekete p�rduc �s egy h�feh�r leop�rd. Kom�tosan odas�t�ltak gazd�jukhoz, hagyt�k, hogy megsimogassa �ket, majd a fekete h�t�t k�n�lta a l�nynak. Az elf fel�lt r�. �s elindultak, hogy tal�lkozzanak a Darnassusi pappal.

Shayana

Felpattantak a hatalmas, z�lden f�nyl� szemecsk�k, melyeket annyira kedvelt a gazd�juk mellett fekv� f�rfi�. Kint er�sen ragyogott a nap. Shayana felkelt, kil�pdelt h�z�b�l. H�l�k�nt�se szinte �tl�tsz� selyemb�l volt, sz�ke haja kontyba k�tve teljesen l�tni engedte nyak�t, mely�rt az im�nt m�g mellette fekv� f�rfi� szint�n odavolt. Az a f�rfi� m�g m�sok�rt is odavolt, de hogy mi tetszett neki m�g az elf le�nyon, az a h�l�szoba titka marad. Shayana gondterhelt arccal tekintett v�gig a gy�ny�r� ligeten, ahol kedves�vel �lt. A f�k bimb�ikat nevelt�k, a vir�gok kellemes, ihlet� illatot �rasztottak magukb�l, a l�ny m�gsem volt boldog. Tudta, hogy ma el kell hagyniuk a ligetet: n�h�ny napja a horda a v�relfeket tagjai k�z� fogadta. Harcolnia kell a sz�vets�g ellen, �ssze kell, hogy ker�lj�n majd egy �jelffel is, bizonyosan. Saj�t fajt�ja ellen harcolni… Nem volt tudatlan, j�l ismerte t�rt�nelm�ket, mik�nt v�ltak el az �jelfekt�l, mit tett Azshara, hogy seg�tettek k�lcs�n�sen egym�snak az emberekkel. Az emberekkel. Akik szint�n a sz�vets�g tagjai voltak. Mondt�k a b�lcsek, hogy �k az�ta megv�ltoztak: v�relfek, semmi k�z�k a m�ltjukhoz. Persze. De �k voltak m�g �jelfek is. Abb�l lettek csak nemes elfek. Mennyivel szebb sz� a nemes a v�rn�l… Mindenesetre � harcolni fog. �s Kaene is. Ez a sorsuk. Hogy szeretett volna pap lenni! Gy�gy�tani kedves�t, hogy harc k�zben semmi baja ne ess�k. De t�l j�l �rtett a puszt�t� m�gi�hoz, csak m�gus lehetett. Fels�hajtott. Bement h�z�ba, felkeltette Kaen�t; fel�lt�z�tt: felh�zta v�r�s selyemk�nt�s�t, majd mikor v�gzett az �lt�zk�d�ssel, lovagj�hoz szaladt, �s �lt�ztetni kezdte. K�zben j�t�kosan megharapta f�l�t, majd a v�g�n m�g egyszer fel kellett �lt�znie… Mikor v�gre �tnak indultak Silvermoonba, m�r d�l k�r�l j�rt az id�. Csillap�tott�k �tv�gyukat egyp�r gy�m�lccsel: furcsa f�k voltak kertj�kben. Az egyikr�l m�r l�d�s gy�m�lcs�k l�gtak, m�g n�h�ny m�sik m�g csak bimb�zott. Akadt olyan is, melynek csak vir�gai voltak, s n�gy vagy �t �vig is vir�gzottak. Utolj�ra ettek e f�k gy�m�lcs�b�l…

A H�bor� Szele

Ambrosia tudta, hogy harcolni h�vj�k, de a h�r, amit a Hold Temploma �r�t�l hallott, meglepte. Harcolnia kell a horda ellen, ez adott volt. De a k�mek jelentett�k, hogy a v�relfek csatlakoztak a hord�hoz. A sz�vets�g pedig nemsok�ra diplom�ciai szerz�d�st k�t valami haj�s n�ppel... Ambrosi�t ez cseppet sem �rdekelte. Hanem a v�relfek. Csod�lkozott, hogy v�g�l a hord�hoz �lltak �t, de a papok azt mondt�k bent a templomban, hogy a v�relfeknek egy er�s sz�vets�ges kellett, gyorsan. Ambrosia �gy tudta, hogy pont a horda tagjai v�ltoztatt�k a „magas” elfeket v�relff�. Nem �rtette, de ez volt a legkisebb gondja. Az, hogy harcolnia kell ellen�k, m�r ink�bb gondokat �bresztett benne. Alapvet�en l�zad� term�szet� volt, eld�nt�tte mag�ban, hogy fajt�rsai ellen nem fog harcolni. Nem ember �, hogy irtsa testv�r�t. A papok k�z�tt azonban akadt n�h�ny emberi tulajdons�g is. Tudt�k, hogyan csavarj�k el a l�ny gondolatait a j� ir�nyba. Mikor Ambrosia kil�pett a templom ajtaj�n, szent meggy�z�d�se volt, hogy a v�relfek �rul�k… Shayana gy�ny�r�, z�ld szemei vill�mokat sz�rtak. Nem volt s�m�n, de azt kell mondjam, sz� szerint. F�l� volt, hogy itt valami felgyullad.

– Nem fogok �nn�n testv�reim ellen harcolni! Egyed�l az emberek tettek ilyet, �k is m�r leszoktak r�la…

A b�lcs ruh�ja majdnem l�ngra kapott, szerencs�re a v�zelement�l, mely a szolg�lat�ban �llt, egy j�kora fagylabd�val elej�t vette a t�z tov�bbterjed�s�nek. H�la ezen t�nyked�s�nek, a b�lcs vacogni kezdett a gy�ny�r�, ny�ri naps�t�sben.

– N�zd, l�nyom, a d�nt�seink itt mit sem �rnek! Vagy harcolunk, vagy meghalunk. Ez most a vil�g rendje.
– Semmi bajom a harccal, vil�g�letemben arra tan�tottak. De rossz helyen �llunk!

Az �reg v�relf m�gus m�lyen Shayana szemeibe n�zett:

– J� he-lyen �l-lunk. Rem�lem, �rthet� voltam.

Majd elej�t v�ve a tov�bbi vit�nak, eltelepor�lt. A l�ny �gy tudta, hogy a teleport�l�s var�zslat�t enn�l t�bb id� elk�nt�lni, de az�rt b�lcs a b�lcs, hogy ilyeneket tudjon… Shayana d�h�sen rohant Kaene el�. Sz�jon cs�kolta; majd a t�z perc sz�net ut�n, amit a cs�k vett ig�nybe, elmondta a besz�lget�s tartalm�t. Szomor�an indultak �tnak a Nyugati Kir�lys�gok fel�: oda h�vta �ket els� k�ldet�s�k, mellyel megkezdt�k az ut�latos h�bor�t.

Testv�rharc

Juveline – �gy h�vta Ambrosia feh�r leop�rdj�t – egy j�kora �zzel t�rt vissza a vad�szatb�l, s nyugodtan t�rte, hogy a feketep�rduc az � zs�km�ny�b�l lakm�rozzon. M�r n�gy napja, hogy �tra keltek Menethilb�l. Nem tudtak temp�ban haladni a porty�z� „s�t�tvas” t�rp�kt�l. Ambrosia am�gy sem szerette a t�rp�ket, ezen kl�njukat, vagy mij�ket pedig kifejezetten ut�lta. Kegyetlen�l legyilkolta azokat, akikkel tal�lkozott. Miut�n �tverekedt�k magukat Wetlands – igen bonyolult nyelv�k van a t�rp�knek, szabad ford�t�sban ez elf�l Nedvesf�ldet jelentett – l�pjain, Loch Modan k�vetkezett – ezt nem tudta leford�tani. A v�gc�l Ironforge – gondolta. Azt v�gk�pp nem pr�b�lta ford�tani. Tudta, mit jelent, de nem t�ri az elf besz�d ezt a furcs sz�t. M�ghogy Vaskoh�… Ki hallott m�r ilyen s�letlens�get?! V�g�l, �t nap ut�n Ironforge-ba �rt. Ott griffet b�relt Stormwind v�ros�ba (ism�t egy �rtelmes nev� v�ros – gondolta Ambrosia), majd onnan Nethergarde Keepbe. Itt m�r belef�radt a ford�tgat�sba, �gyhogy a feladat�ra koncentr�lt. „A horda csapatai idej�nnek, hogy �tmenjenek a K�ls� F�ldekre, alkalmunk van lecsapni r�” – k�z�lte Stormwind tisztvisel�je level�ben, melyet Ambrosia a griffen bontott ki. Mekkora egy s�letlens�g! Mi�rt keress�k mi magunknak a bajt? Blasted Landsen els� dolga volt, hogy kin�zett egy kicsit baziliszkuszra vad�szni. M�r eg�sz kiskora �ta itt vad�szgatott, szerette elejteni ezeket a hatalmas gy�kokat. Nagyon meglep�d�tt, mikor csak d�monokat tal�lt. H�t m�r semmi sem a r�gi?! – gondolta szomor�an. Visszaballagott az er�dbe. �s ekkor felharsantak a k�rt�k. A t�mad�s megindult! F�ttyentett egyet, mire k�t macsk�ja el�ugrott az �rny�kokb�l.

– Ha nem haragszol, most csak Juveline-ra van sz�ks�gem – mosolygott fekete h�tas�ra, mire az morcosan visszabattyogott egy torony �rny�k�ba.

Hatalmas sereg gy�lt �ssze mindk�t oldalr�l. Hi�ba er�ltette szem�t, nem l�tott v�relfeket a t�loldalon. H�la Elune-nak – gondolta. �s ekkor megl�tott egy t�sk�shaj� lovagot – lovagot??! – �s egy sz�ke m�gusl�nyt. Sz�p szeme van – k�nyvelte el mag�ban Ambrosia, miut�n megvizsg�lta a hord�t a S�lyom Szem�vel. A sz�vets�g oldal�n is kev�s elf volt. Nem szeret�nk beleavatkozni m�sok �gy�be – mosolygott mag�ban Ambrosia –, �s ez �gy van j�l. Val�ban, az elfek sosem szerettek igaz�n m�s fajok t�rsas�g�ban lenni. Ambrosia szeme megakadt egy hatalmas, k�kb�r� f�rfin. Elkerekedett a szeme. Hatalmas teste volt az illet�nek... Biztos � azoknak a „haj�soknak” az egyike, akir�l a pap besz�lt. Majd bek�vetkezett, amit�l tartott. A harc megindult. Ambrosia – �j�nak h�la – m�r az els� pillanatokban n�gy trollt az isten�hez k�ld�tt eb�r�l�sra, s c�lba vett egy orkot is. De a hordaoldal sem volt rest. A tauren harcosok, kik k�tszer akkor�k voltak, mint �, rohaml�ptekben haladtak el�re, m�g�tt�k ork boszork�nyok �tkozt�k a sz�vets�get, �s troll s�m�nok doboltak fissen k�sz�tett harci dobjaikkal. Ambrosia kik�ldte Juveline-t, aki az �l�holt m�gusokn�l aratott nagy sikereket: nevezetesen sz� szerint sz�thordta �ket. Szeg�ny n�p ez az �l�halott – gondolta Ambrosia –, k�tszer is meg kell halnia…  V�g�l a horda alulmaradt – visszak�nyszer�lt Swamp of Sorrowsba. Ambrosia m�r t�l k�zel volt, hogy �j�t haszn�lja: k�t kardj�t �s vad�llati d�h�t vetette be az ellens�gei nagy b�nat�ra. �s ekkor sz�rny� dolgot l�tott. A v�relf lovag ott fek�dt k�t troll teteme alatt: el�sz�r csak a haj�t l�tta. Lerugdosta r�la a troll hull�kat, �s ekkor majdnem el�jult: az elf tork�b�l elf ny�lvessz� �llt ki. Sz�rny� �rz�s ker�tette hatalm�ba. Oda akart menni a l�nyhoz, hogy ez vele ne t�rt�nhessen meg. M�r r�g a mocs�rban folyt a csata. Ambrosia egy fa m�g� l�pett, f�ttyentett. Kisv�rtatva ott termett leop�rdja, bund�ja s�t�tb�bor sz�n� volt a r�sz�radt v�rt�l. A l�ny meggy�gy�totta kedvenc�t, majd elk�ldte, de el�tte megs�gta neki:

– �gy menj, hogy ne vegyenek �szre! Tal�lj magadnak egy sz�p kis helyet ott, ahol tal�lkoztunk. �g veled!

A leop�rd szomor�an odad�rg�l�z�tt gazd�j�hoz, majd ell�pkedett. Lopakod�ra fogta a dolgot. Gazd�ja k�vette p�ld�j�t, az �rny�kokban haladt. Siker�lt kisz�rnia az elfet, �pp k�t t�rpe harcos szor�totta. Ambrosia nem volt �rul� – a t�rp�ket csak elk�b�totta egy-egy m�rgezett vessz�vel, majd a l�nyhoz futott. M�r t�nyleg illet r� a n�v: v�r-elf. Szeg�ny alig �lt. �rul� vagy sem: elf – gondolta az �jelf l�ny, �s bek�t�tte sebeit. Az kinyiotta szem�t, �s ijedten n�zett a k�kesfeh�ren izz� szemp�rba. Ajka k�t sz�t mormolt el – Ambrosi�ra s�t�ts�g borult.

Hozz�nk Tartozol

Shayana arra �bredt, hogy egy ismeretlen helyen van, egy ismeretlen elf karjaiban. Ambrosia pedig arra, hogy a Holdtiszt�son van, karj�ban egy ismeretlen elfet tart. �jszaka volt. Ambrosia sz�lt el�sz�r:

– Ki vagy?
– Shayana. De hogyhogy besz�led a nyelvemet?
– Te besz�led az eny�met…

Ekkor a f�k k�z�l egy medve l�pett el�. Sz�l�sra nyitotta ajk�t:
- Mivel mindketten ugyanazok vagytok, val�sz�n�, hogy nyelvetek egy – pof�j�n groteszk vigyor ter�lt sz�t. – Itt minden elf elf marad. Shayana, benned is az �s�k v�re folyik. Hozz�nk tartozol!

Shayana az�ta ezekre a szavakra v�rt, mi�ta a v�relfek csatlakoztak a hord�hoz.

– �n mondtam! �n mondtam, de nem hittek nekem! Hol van Kaene? – most tudatosult benne, hogy szerelme nincs vele.

Ambrosi�ban pedig az kezdett form�t �lteni, hogy az az elf, akit meg�ltek, az lehet Kaene.

– Att�l tartok, meghalt… Sajn�lom... – Shayana most olyan volt, mint egy let�rt, feh�r r�zsa. Elhitte, m�gsem �rj�ng�tt, nem kezdett zokogni. Csak els�padt �s mag�ba roskadt. �lt, n�zett maga el�. Ahogy �gy n�zett maga el�, gy�ny�r� szem�nek z�ld f�nye halv�nyodni kezdett. El�sz�r k�k, majd s�rg�sfeh�r f�nyben csillogott. Arc�r�l k�nnycseppek kezdtek hullani, arccal a f�ldre borult. N�h�ny perc ut�n – Ambrosia sohasem �lt meg m�g ilyet, b�r m�r nagy harcos volt, sokszor l�tott m�r hal�lt – Shayana feln�zett. Szem�ben nyoma sem volt k�nnyeknek, ragyog� s�rga f�nyben pomp�zott, b�re k�keslila sz�n�re v�lt, sz�ke haja kifeh�redett, kontya kibomlott, s haja �gy a h�t�t verte.

Ambrosia t�tott sz�jjal n�zte a csod�t. R�n�zett a medv�re, egy pillanatra annak a szem�ben is megl�tta a csod�lkoz�st. A „Hold Tiszt�sa a csod�k vil�ga, Ambrosia, ezt j�l jegyezd meg: egyszer� �sszel fel nem foghat� dolgok t�rt�nnek ott” – hallotta fej�ben tan�t�mestere szavait. Jelen esetben a Tiszt�s bebizony�totta: Legy�l feh�r vagy lila b�r�, szemed �gjen s�rga, k�k, vagy z�ld l�nggal, akkor is elf maradsz.