M�r majdnem mindennel k�szen �llt. Felrajzolta a m�g hi�nyz� r�n�kat a padl�ra, az ajt� el�, majd az �gyhoz ment. Ekkor esz�be jutott valami. Kihagyta a legegyszer�bb, �m legfontosabb var�zslatot. �tkozta mag�t ostobas�g��rt.

Fekete tal�rja zseb�be ny�lt, �s egy k�k f�nyben izz� g�mb�t h�zott el� bel�le. K�nyelmesen elf�rt tenyer�ben.

Feje f�l� emelte, �s k�t var�zssz� hagyta el a sz�j�t:

- Aleh! Mo'der!

Abban a pillanatban a krist�lyg�mbb�l ki�raml� f�ny er�s�dni kezdett, �s az eg�sz szoba k�k sz�nben f�rd�tt. Mindez csup�n p�r m�sodpercig tartott.

Leengedte a g�mb�t, �s �jb�l a zseb�be rejtette, majd leheveredett az �gyra.

M�g van ideje b�ven - gondolta. Addig visszagy�jti elhaszn�lt erej�t. Sz�ks�ge lesz r�. Majd medit�lni kezdett.

A Nap m�r jav�ban elt�nt a a v�ros hatalmas tornyai m�g�tt, mikor meg�rezte, hogy k�zeledik.

Felpattant az �gyr�l �s meggy�jtotta az asztalon �ll� gyerty�t, ami el�gg� megvil�g�totta a szob�t annyira, hogy l�thassa ellenfel�t. Majd a h�l�szoba k�zep�re sietett.

Fej�ben el�k�sz�tette a sz�ks�ges var�zslatokat. Nem ment olyan egyszer�en. A sz�ve a tork�ban dobogott, �s ez meglehet�sen megnehez�tette a koncentr�l�st. Soha nem f�lt �s nem is izgult m�g ennyire. Tal�n akkor, mikor el�sz�r megid�zett egy kisebb d�mont, �s nem �gy alakultak a dolgok, mint ahogy szerette volna: a d�mon ellene fordult, ahelyett hogy szolg�lta volna. De az m�g suhanc kor�ban t�rt�nt �s most nem d�monid�z�sre k�sz�lt, hanem egy �letre sz�l� d�nt�s meghozatal�ra.

Rem�lte, bev�lik a terve.

P�r m�sodpercen bel�l l�ptek zaja hallatszott a folyos�r�l, amit egy furcsa id�nk�nti kopog�s is k�s�rt. A k�zeled� meg�llt a szoba el�tt, az ajt� kit�rult �s egy alak l�pett be rajta.

Hossz�, �sz szak�lla a derek�ig �rt. D�szes, aranysz�n� pal�stot �s tal�rt viselt, bal kez�vel egy piros �kk�ves botra t�maszkodott, amely k�l�nb�z� r�n�kkal volt tark�tva.

Darodas volt az. Dalaran legf�bb m�gusa. Az itt �l� var�zshaszn�l�k vezet�je.

Gondolataiba mer�lve nem vette �szre az alatta l�v� r�n�kat �s az �g� gyerty�t.

- Arimantos pe'rantis!- ki�ltotta a szoba k�zep�n �ll� s�t�t alak. A gyenge f�ny megvil�g�totta fiatal arc�t �s r�vid fekete szak�ll�t. Fekete, d�sztelen tal�rt viselt. Nem lehetett t�bb negyvenn�l.

Ahogy kiejtette a m�gikus szavakat, a f�m�gus alatt l�v� r�n�k felizzottak �s v�r�s energiak�telek csavarodtak kezei, l�bai �s nyaka k�r�, melyek a f�ldh�z l�ncolt�k.

A v�r�s l�ncokb�l ki�raml� f�ny megvil�g�totta az eg�sz szob�t. A helys�g nem volt nagy, annak ellen�re hogy egy f�m�gus �lt benne. M�g annak idej�n maga Darodas v�lasztotta a f�var�zsl�i lakoszt�lyok helyett. T�rsai furcs�ll� tekintet�re azt felelte, hogy egy ilyen helyen jobban tud dolgozni �s medit�lni. Kevesebb dolog vonja el a figyelm�t, mint egy t�ld�sz�tett lakoszt�lyban. Emellett egy esetleges mer�nyletn�l melyik orgyilkos gondoln�, hogy egy ilyen h�tk�znapi helyen �l Dalaran vezet�je?

A szoba berendez�se egy �gyb�l, egy szekr�nyb�l �s egy asztalb�l �llt. A falak ment�n pedig k�nyvespolcok tornyosultak, tele t�bbsz�z m�gikus k�nyvvel �s egy�b var�zst�rgyakkal. A h�l�nak mind�sszesen egy ablaka volt, amelyen kereszt�l m�r a csillagok leselkedtek befel�.

A s�t�t alak jobbkez�t a var�zsl� fel� ny�jtotta, �s az �kk�ves bot az � kez�be rep�lt.

- Kel'Thuzad!… Mit m�velsz? - a nyak�t szorongat� k�t�l neh�zkess� tette Darodasnak a besz�det.

A Kel'Thuzadnak nevezett alak az ajt� fel� b�k�tt ujj�val, ami hangosan becsap�dott a f�m�gus m�g�tt.

- �dv�z�llek, Darodas! Leghatalmasabb m�gusa Dalarannak!

G�nyosan elmosolyodott �s k�zelebb l�pett az �regemberhez.

- �rul�s! Hogy mersz szembeszeg�lni velem!? Proms...

- A helyedben nem tenn�m. Ha egy var�zsige is elhagyja a sz�dat, azok az energiak�telek megfojtanak.

F�lelem t�kr�z�d�tt Darodas szem�b�l.

- Hogy lehet, hogy nem �reztem �rt� m�gi�dat?

Kel'Thuzad el�gedett mosollyal a zseb�be ny�lt, �s felmutatta a nemr�giben haszn�lt k�k sz�n� g�mb�t, ami megd�bben�st v�ltott ki a fogolyb�l.

- Hogy... Hogy ker�l hozz�d Khadgar szeme? Ez az ereklye m�r nagyon r�gen elveszett. M�g az ork h�bor�k idej�n, Viharv�rad ostrom�n�l.

- A mesterem mutatta meg rejtek�t. De nem az�rt j�ttem, hogy m�t�rgyakr�l csevegj�nk.

- Mi�rt vagy itt? Meg akarsz �lni? Te lenn�l az utols� var�zsl� Azeroth-ban, akit a Kirin'Tor f�m�guss� v�lasztana, ha ez lenne a c�lod. - Darodas g�nyosan elmosolyodott.

- Nem. �n m�sfajta hatalomra v�gyom, mint Dalaran ir�ny�t�sa...

- Te mindig is fekete b�r�ny volt�l k�z�tt�nk. R�g sz�m�zn�nk kellett volna, nem hagyni, hogy itt �lj vel�nk! Mindig is t�l nagy volt benned a k�v�ncsis�g a s�t�t m�gi�k ir�nt.

- K�v�ns�god teljes�lni fog, elhagyom ezt a v�rost. De m�g dolgom van veled... Ne n�zz r�m ilyen ijedt szemekkel, nem �ll sz�nd�komban, hogy meg�ljelek, csak ha ellen�llsz.

- Mit... akarsz t�lem?

Kel'Thuzad g�nyosan mosolyg�s arca komorr� v�ltozott.

- Mesteremnek sz�ks�ge van r�d. A lich kir�ly szolg�j�nak akar t�ged.

- Lich kir�ly? Soha nem hallottam m�g r�la. De nev�b�l �rz�dik a gonoszs�g.

- M�r r�g�ta �rezz�k mindannyian az �szakr�l terjed� er�t, mely megbolygatta a m�gia sz�ved�k�t Azeroth-ban. De ti, arrog�ns m�gusok, nem szenteltek figyelmet fel�. �n viszont megnyitottam elm�met el�tte, �s kapcsolatba l�ptem vele. Tudd, hogy maga Ner'zhul az, ki k�zt�nk van. � a lich kir�ly.

- Ner... zhul? Itt? Ne nevettess!

- Igen, az orkok egykori vez�re, ki a f�ld�nkre k�ldte hatalmas hord�j�t, most itt van Azeroth-ban. Hatalma megsokszoroz�dott. Northrenden sz�kel, a J�gkorona gleccser m�ly�n, �s sereget gy�jt a vil�gunk ellen. �n csatlakozom hozz�, �s t�ged is h�v...

- Soha!

Az energiak�telek hirtelen megsz�ntek, �s a r�n�k f�nye is kialudt. Darodas elm�j�vel fel�lkerekedett az �t lel�ncol� var�zslaton.

- Hogy lehet...? - a f�lelem mintha Kel'Thuzad-ra sz�llt volna �t.

- L�tod, Kel'Thuzad? Nem gondolhattad komolyan, hogy legy�z�d Dalaran leghatalmasabb m�gus�t. Mestereddel is ily k�nnyed�n fogok elb�nni.

Egy gondolattal kit�pte t�mad�ja kez�b�l var�zsbotj�t, majd saj�t kez�be ir�ny�totta.

- V�ged van, �rul�!

Kel'Thuzad gondolkod�s n�lk�l egy v�d�pajzsot vont maga k�r�, ami kiv�dte a Darodas �ltal r�bocs�tott t�zlabd�t. Jobb kez�t felemelte, egy var�zsig�t mondott, majd k�t vill�mg�mb szelte �t a szob�t.

�m a var�zsl�nak haja sz�la sem g�rb�lt. M�r rajta is volt pajzsvar�zslat. Val�sz�n�leg, mikor megszabadult l�ncait�l, azon nyomban v�ghez vitt egy v�d�var�zst. G�nyosan elmosolyodott.

- Megtal�ltam a megfelel� hal�lt sz�modra, gy�va f�reg. Egy �si var�zst, amit egy ork boszork�nymester k�nyv�b�l lestem el, m�g nagyon r�gen. M�g nem akadt olyan ellenfelem, aki meg�rdemelte volna ezt a k�nt. De most...

A f�m�gus egy furcsa r�n�t rajzolt ujj�val a leveg�be, amely s�t�tlil�s sz�nben ragyogott. Kel'Thuzadnak nem kellett sokat gondolkoznia, hogy r�j�jj�n: egy ork jel lebegett a leveg�ben. Semmilyen m�s var�zslatra nem eml�keztette, b�zott benne, hogy v�d�burka el�g er�s lesz, hogy megv�dje.

Darodas hirtelen elki�ltotta mag�t:

- Umbr'ak marum! Nogar! Todem'ta!... La'manna!

Eme szavakra a r�na m�g jobban felizzott, �s s�r�, fekete f�stszer� k�pz�dm�ny t�rt ki bel�le, egyenesen Kel'Thuzad fel� terjedve. Akad�lytalanul teljesen k�r�l�lelte az �rul�t.

Semmit nem tehetett ellene. V�d�pajzsa nem v�dte meg, tasz�t� m�gi�ja nem hatott r�. Lassan semmi m�st nem l�tott a f�st�n k�v�l. Ennek ellen�re a leveg�v�telt nem akad�lyozta, �s teljesen szagtalan volt a k�pz�dm�ny.

P�r pillanat m�lva a fekete k�d k�l�n�s gyorsas�ggal szertefoszlott. Kel'Thuzad �rtetlen�l �llt az esem�nyek el�tt.

Egy m�sik helyen tal�lta mag�t, de a s�t�ts�g miatt nem tudott r�j�nni, hol van. Mind�ssze csak egy v�kony, v�zszintes f�nycs�kot l�tott a t�volban.

H�ta egy hideg falhoz simult. Kezeit �s l�bait nem tudta mozd�tani.

A falhoz l�ncolt�k.

A csukl�j�n l�v� hideg bilincsek annyira szorosak voltak, hogy tenyere �s ujjai teljesen elzsibbadtak.

Egy z�rt�r� var�zsig�t akart haszn�lni, mikor r�j�tt, hogy egy hang sem j�n ki a tork�n.

H�t persze - gondolta -, n�m�t� var�zs! Nem is olyan ostoba ez a Darodas, mint hittem. De hogy ker�ltem ide? Ez lenne a nagy ork var�zslat, hogy egy b�rt�nbe teleport�lt? De hol van �?

T�volr�l l�ptek zaja hallatszott. Valahonnan a f�nycs�k k�zel�b�l.

Az ajt� hirtelen kiv�g�dott. �les f�ny �ramlott be, amely megvil�g�totta a helyis�get.

Egy alacsony, �m hatalmas t�ml�cteremben volt. A csupasz t�glafalak ment�n ugyanolyan bilincsek sorakoztak, mint amelyek Kel'Thuzadot fogva tartott�k. De � volt az egyed�li rab. A padl� helyett csak s�rt, v�rt �s emberi �r�l�ket l�tott mindenhol.

H�rom alak l�pett be az ajt�n. Mindh�rm�juk kez�ben var�zsbot volt, �s mindannyian d�szes, feh�r tal�rt viseltek. Egyenesen Kel'Thuzad fel� k�zeledtek.

Mikor a fogoly el� �rtek, a k�z�ps� egy halk var�zsig�t hallatott, amelynek hat�s�ra m�gusbotj�nak feh�r g�mbj�b�l er�s f�ny t�rt el�, f�nyforr�sk�nt megvil�g�tva az arc�t.

Kel'Thuzad nem hitt a szem�nek. H�rom nemest�nde pap �llt el�tte.

A k�z�ps� t�nt a vezet�j�knek. V�lig �r�, sz�ke haj�t m�r �sz hajsz�lak tark�tott�k. Vil�g�t� z�ld szeme Kel'Thuzad tekintet�be f�rt.

A m�sik kett� lehajtott fejjel �llt mellette. Arcukat �s hajukat csukja fedte. Egyed�l hegyes f�l�k volt szabadon, a k�t-k�t ny�l�son kereszt�l.

- Mi vagyunk a b�r�id, eretnek - sz�lalt meg a k�z�ps�.

Az inkviz�ci�! Has�tott a gondolat Kel'Thuzad fej�be. A dolog, amit�l a legjobban f�lt, hogy az inkviz�ci� mark�ban v�gzi. Hallott m�dszereikr�l, melyekkel kifaggatt�k a b�n�s�ket, majd meg�lt�k �ket. Ezek az elf papok az isteni m�gi�juknak egy teljesen m�s �g�t �zt�k. Olyan k�nokat tudtak okozni vele, melyet m�g a leggonoszabb boszork�nymesterek is megirigyeltek. De persze �k csak a b�n�s�k�n haszn�lhatt�k az efajta var�zslataikat.

- Sz�mtalan b�n�d miatt hal�lra �t�lt t�ged az inkviz�ci� - folytatta a k�z�ps�. - F�jdalmas, k�nokkal teli hal�lra.

Gonosz vigyor jelent meg az arc�n.

Kel'Thuzad nem tehetett semmit. Sem ki�ltani, sem var�zsolni nem tudott. Soha nem f�lt m�g ennyire. Nem tudta, mit kell majd �t�lnie.

- �s az �t�let v�grehajtatik!

�les f�jdalom has�tott fej�be. Olyan, mint m�g soha. Tudta, hogy ez m�g csak a kezdet.

A k�n egyre er�s�d�tt, a papok egyre er�sebben k�nt�lt�k a var�zsig�ket, de nem tudott mit tenni. A f�jdalomt�l k�nny csordult szemeibe. Soha nem szenvedett m�g ennyire.

Ez nem lehet val�s�g - gondolta -, hiszen Darodas szob�j�ban voltam... H�t persze!... Ez csak egy ill�zi�... a legnagyobb... f�lelmemmel...

Kezdte elvesz�teni az eszm�let�t, �s ha ez megt�rt�nik, meghal.

Var�zsl� vagyok! �t tudom venni felette az ir�ny�t�st.

P�r pillanat m�lva a papok hirtelen elhallgattak, �s ezzel egy�tt a f�jdalom is elm�lt.

A f�ld remegni kezdett. Olyan er�sen, hogy az elfek alig tudtak talpon maradni. A l�baik alatt a f�ld hirtelen kett�v�lt, �s egy m�ly szakad�k keletkezett, amelybe mind a h�rman sikoltva belezuhantak. Ezut�n ism�t �sszeforrt, mintha mi sem t�rt�nt volna. Kel'Thuzad l�ncai lev�ltak kezeir�l �s l�bair�l, majd a f�ldre rogyott. Hi�ba csak egy ill�zi� vagy l�tom�s volt, a f�jdalom viszont val�s�gos.

P�r m�sodperc m�lva a m�r j�l ismert fekete k�d lepte el a termet, �s Kel'Thuzad ism�t Darodas szob�j�ban tal�lta mag�t. Ugyanott �llt, mint kor�bban. Val�sz�n�leg csak p�r m�sodperc telt el a val� vil�gban.

- Hogy?! - Darodas �rtetlen�l �llt az esem�nyek el�tt. - Hogy �lted t�l? Ez a var�zslat a legnagyobb f�lelmeddel �ll�t szembe, majd meg is �let �ltala.

- Egy h�tk�znapi emberen vagy orkon tal�n hatott volna. De egy er�s var�zsl� ellen... es�lytelen.

Darodas egyre idegesebb lett. Jobb tenyer�t Kel'Thuzad fel� ford�totta, �s abban a pillanatban az �rul� a falnak csap�dott, majd ott is maradt. Most Darodas l�ncolta oda, puszt�n a gondolat�val.

Mik�zben a m�gus egy �jabb hal�los t�mad�sra k�sz�lt, Kel'Thuzad nagy er�fesz�t�ssel a zseb�be ny�lt, �s kihal�szta bel�le a Szemet. Majd amennyire csak tudta, elhaj�totta.

- Neee! - ki�ltott Darodas �s megpr�b�lta elkapni a g�mb�t, �nk�ntelen�l megsz�ntetve �gy a var�zslatot. Kel'Thuzad ism�t a f�ld�n tal�lta mag�t.

A krist�lyg�mb hangtalanul darabjaira t�rt a padl�n, s k�k f�nye kialudt. Darodas k�ts�gbeesetten hajolt az elpusztult ereklye f�l�, megfeledkezve ellenfel�r�l.

�les f�jdalom has�tott h�t�ba.

Kel'Thuzad egy t�rt h�zott el� �v�b�l �s a f�var�zsl� h�t�ba m�rtotta �jra �s �jra.

Darodas a f�jdalomt�l �sszerogyott.

A dalarani �rul� feje f�l� emelte k�t kez�t.

- Intilus perantis! Mob'rak darum!- Ujjai k�z�tt v�r�s energianyal�bok cik�ztak, majd egy g�mbb� egyes�ltek.

S�t�t m�gi�j�t a haldokl�ra bocs�totta.

Darodas felsikoltott, �s csak egy sz�nn� �gett test maradt meg ama emberb�l, akit eg�sz Dalaran csod�lt �s f�lt. A m�gusok v�ros�nak f�var�zsl�ja �r�kre elt�vozott.

Gy�zelemittas mosoly jelent meg a gyilkos arc�n.

- Gy�z�tt az igaz hatalom a kapzsis�g felett.

Igaz, � is sajn�lta, hogy el kellett puszt�tania Khadgar Szem�t, hisz annak erej�vel elrejthette m�gi�j�t a szemf�les m�gusok el�tt.

P�r pillanat m�lva f�radtan a f�ldre rogyott. Soha nem em�szt�d�tt m�g fel ennyi energi�ja. Pihennie kellett.

K�l�n�s, �m m�r ismer�s �rz�s lett �rr� rajta. A lich kir�ly �hajt besz�lni vele. F�lve, �m megnyitotta elm�j�t sz�m�ra.

Behunyta szemeit, �s egy teljesen m�s helyen tal�lta mag�t. Egy hatalmas j�gcsapokkal �vezett helyen �llt, egy �ri�si j�gt�mb el�tt, amiben egy k�l�n�s p�nc�l darabjai pihentek.

Mag�val Ner'zhullal �llt szemben. A p�nc�lzat jelk�pezte lelk�t, amely a t�mbbe volt beb�rt�n�zve.

Kel'Thuzad v�gre megpillanthatta a Fagyott Tr�nt. Azt a helyet, amit m�g �l� szem nem l�thatott soha. Egy r�gi v�gya teljes�lt v�gre.

Egy lass�, m�ly, dermeszt� hang sz�lalt meg fej�ben.

- J�l... cselekedt�l... �tment�l... a pr�b�n... Tudtam... hogy nem fog... csatlakozni... Mostant�l mestered vagyok... Gyere el... hozz�m... Most megmutatom... mi v�r r�d, ha... csatlakozol...

A l�tom�s megv�ltozott. K�l�nb�z� k�pek jelentek meg szemei el�tt. Egy havas mez�n hatalmas sereget l�tott, �l�holtakb�l, p�kszer� l�nyekb�l �s rep�l� j�gs�rk�nyokb�l. Egy emberi t�bor fel� meneteltek. Az emberek �s t�rp�k esz�ket vesztve menek�ltek, amerre l�ttak.

Ezut�n a k�p egy ifj�, sz�ke harcost mutatott �lve, majd �l�holtk�nt. Majd saj�t mag�t l�tta �gy. �rezni lehetett a bel�le �raml� hatalmat, holtan sokkal er�sebb volt, mint �lve. A test�nek darabjait, csontjait a m�gia tartotta �ssze. Val�sz�n�leg k�s�bb t�masztott�k fel, mint kellett volna. Egy hatalmas ritu�l�t vezetett �ppen, tal�n egy d�mon megid�z�s�t. K�r�l�tte csata folyt. Emberek pr�b�lt�k megakad�lyozni az id�z�st, de az �l�holtak h�siesen megv�dt�k Kel'Thuzadot, �s nem hagyt�k, hogy megzavarj�k a szertart�st. A t�volban egy v�ros tornyai l�tszottak. Dalaran tornyai. Az emberi seregek onnan �ramlottak.

Az �l�halott Kel'Thuzad hirtelen leengedte oszladoz� kezeit, majd a f�ldre rogyott. Befejezte az id�z�st. De a d�mont m�r nem l�thatta meg a ”k�v�l�ll�”, a k�p ism�t v�ltozott.

Felismerte Dalaran romjait, �s fel�getett lordaeroni v�rosokat l�tott. Az �l�holtak mindenhonnan �ramlottak, pusztul�st �s hal�lt hagyva maguk ut�n.

A l�tom�snak hirtelen v�ge lett. Kel'Thuzad ism�t a halott m�gus szob�j�ban volt. A padl�n fek�dt, majd nehezen fel�llt.

Elmosolyodott.

- Sz�ks�gem lesz egy haj�ra...