Egy gy�ny�r� helyen, Ashenvale buja erdej�ben j�rtam. Teljesen mag�val ragadott az �s�reg t�lgyek, b�kk�k, h�rsok �s az �sszes l�tez� fa l�tv�nya. Alatta vad�llatok �ltek teljes harm�ni�ban. Elmerengve t�n�dtem a dolgon, hogy vajon hogyan lehets�ges ez, �s eszembe jutottak nagyap�m mes�i a f�listen Cenariusr�l. Ez csakis az � birodalma lehet. Az �reg �t�lte az �s�k h�bor�j�t �s val�sz�n�leg tudta, mir�l besz�l. Sok t�rt�nete volt egy d�moni hord�r�l, ami elpuszt�totta az �jt�nde t�rsadalom nagyr�sz�t. A Sargeras serege olyan nagy fenyeget�st jelentett a vil�gra, hogy maguk a s�rk�nyok is bekapcsol�dtak a h�bor�ba. De a F�ld �rz�j�n kiteljesedett �r�lete, �s a megtestes�l�s fajt�ja ellen fordult. A h�bor� azt�n befejez�d�tt, de Kalimdor harmada a tenger al� s�llyedt. M�ra m�r a puszt�t�snak csak t�rt�neteinkben maradt nyoma. T�zezer �v…

Hirtelen valami kiragadott r�v�letemb�l. Egy csod�latos t�nem�ny suhant el el�ttem, csup�n egy pillanat alatt.
- V�rj! – ki�ltottam ut�na, de a s�r� erd� m�r el is rejtette sebes mozg�s� alakj�t. Nem hagyhattam annyiban, �s amilyen gyorsan csak lehetett, k�vettem. Rem�nyeim m�r- m�r szertefoszlottak, amikor �jra megpillantottam. Kac�rkodva r�mkacsintott �s ism�t fut�snak eredt. K�v�ncsiv� tett, vajon mit akarhat, hova vezethet. Egy tiszt�son fedeztem fel. T�nd�k�lt, ak�r Azshara. Elune f�nye teljesen beragyogta t�k�letes idomait. Ragyog� szeme, mint k�t f�nyes csillag a s�t�t �jszak�ban, amiket ez�st�s haja keretezett. Oly gy�ny�r� volt, hogy szinte var�zslatnak t�nt. Meg kellett �rintenem, hogy meggy�z�djem l�te igaz�r�l. K�zelebb h�z�dott hozz�m �s v�kony kez�t p�nc�los v�llamra helyezte. Ek�zben m�sik keze derekamat vonta k�zel mag�hoz. R�m n�zett… tekintete tiszta volt, sz�nd�ka m�gis kif�rk�szhetetlen. Lassan, nagyon lassan k�zelebb hajolt �s �rz�kien megcs�kolt. Csak most l�ttam el�sz�r ezt a l�nyt, �s m�gis ismertem. Nem volt sz�ks�g szavakra, besz�ltek helyette a tettek. Kibontott p�nc�lomb�l, megszabad�tott evil�gi terheimt�l, szinte a mennybe emelt. F�lredobta kardom, elvetve ezzel a harcot �s a vele j�r� kegyetlens�get. Teljesen elb�v�lt.

�m ekkor mintha �talakult volna. Arca elfakult �s elsov�nyodott, szeme beesett lett, elvesztette f�ny�t �s els�t�tedett, haja pedig elfeketedett. Sz�p ruh�ja mocskoss� �s szakadozott� v�lt. Fenyeget�n emelte r�m karmos kez�t, ez�rt a kardom fel� ny�ltam. Ekkor vettem �szre, hogy a t�j is, ugyan�gy, mint a l�ny, �talakult. Nyomaszt� s�t�ts�g volt �s a sz�lr�zsa minden ir�ny�b�l gonosz tekinteteket v�ltem felfedezni. Csak b�multak, nem tettek semmi m�st. K�rbe a t�vest�l kiford�tott f�kon z�ld t�z t�ncolt, de nem �gette meg azokat. K�d sz�llt a kis tiszt�sra. B�d�s, hal�lt sug�rz� k�d. Elb�d�totta elm�m, �s szinte megadtam magam ellens�gemnek. �m ekkor nagyap�m �s az � b�lcs tan�t�sai jutottak eszembe: � sem adta fel! Harcolt tov�bb! H�tamra fordulva, kardomat magam el� tartva v�rtam a t�mad�st…

Amilyen gy�ny�r� volt �lmom kezdete, olyan sz�rny� �rz�s most a val�s�gra eszm�lnem. �lom volt csup�n, �s v�gre magamhoz t�rtem… de m�g nem nyitottam ki a szemem. Nagy zajt hallottam, mik�zben m�g mindig magatehetetlen�l fek�dtem arccal a s�rban. Vajon hol lehetek? Vajon hogy ker�ltem ide? Mi�ta fek�dhetek itt? Felk�ny�k�ltem, hogy megt�r�ljem az arcom. Ahogy kinyitottam a szemem, borzalmas l�tv�ny t�rult el�m. Hab�r esett az es�, nem tudta a v�rt elmosni a talajr�l. Feln�ztem, �s egy kicsit megijedtem. Egy csata kell�s k�zep�n tal�ltam magam. M�r tudom, hogy hol vagyok �s hogy mi�rt… Noldrassilt, a vil�gf�t kell megv�den�nk a L�ngol� L�gi�t�l. Val�sz�n�leg egy er�s �t�st�l elveszthettem egy id�re az eszm�letem. T�nd�k, emberek �s orkok v�llvetve harcoltak a d�monok �s az �l�holtak ellen, hogy megakad�lyozzanak egy vil�gm�ret� katasztr�f�t.

Nekem is harcolnom kell, mint a t�bbieknek! Ha �lek, �n se lehetek kiv�tel! Pont id�ben siker�lt talpra �llnom, mert egy pokolfajzat �ppen le akart fejezni. Durv�n hasogatott a fejem, ami igazolta a feltev�sem, hogy le�t�ttek, de nem t�r�dtem vele. �v�ltve estem neki t�mad�mnak �s k�nnyed�n f�lre�t�ttem fejsz�j�t. A k�vetkez� pillanatban a bestia feje m�r nem volt a hely�n. �j c�lpontot kerestem, de felt�nt, hogy egyszerre ketten pr�b�lj�k v�remet ontani. Szorult helyzetemben sem vesztettem el hidegv�rem. Felvettem egy elesett t�rsam fegyver�t �s felk�sz�ltem a harcra. Sz�nalmas �l�holtak; az egyiknek m�r nincs meg a f�l karja. Fogyat�koss�ga ellen�re gyorsabban mozgott a m�sikn�l, elsz�ntabbnak t�nt t�rs�n�l. Elt�k�lts�ge pillanatok alatt szertefoszlott, mikor m�r a szerzett kard �llt ki a fej�b�l. A rideg ac�l gyorsan v�get vetett nyomorult, �leten t�li �let�nek. Ugyanazzal a mozdulattal a m�sikat keresztbe kett�v�gtam. Egy pillanatra meg�lltam felm�rni helyzetem. K�nny sz�k�tt a szemembe… ilyen sz�rny� puszt�t�st csak ez a horda tud v�gbevinni. A sz�vets�g ellen�re sem b�rtak a v�d�k a pokoli �radattal. M�g mindig rengeteg d�mon van �letben. De ha m�g ennyien vannak, akkor ilyen kevesen nem tudunk mit tenni, b�rmily vit�z�l is k�zd�nk. M�r �gy is alig maradt egy talpalatnyi hely, ahol ne fek�dt volna d�mon vagy sz�vets�ges katona teteme.

H�t ennyi, �s v�ge? El fogunk bukni? Nem hiszem el, hogy nem k�ldenek er�s�t�st! Vagy az�rt nem k�ldenek, mert m�r nincs t�bb ember? Nem l�tok egyetlen parancsnokot vagy var�zshaszn�l�t sem. Akkor csak van valamilyen terv�k! Nem merenghettem tov�bb, mert k�t pokolfajzat k�zeledett fel�m. Csak a puszt�t�s hajtotta �ket. Z�ldes l�ngok nyaldost�k �ket, mint az �sszes t�bbit. Egyik�k gonoszul r�h�gni kezdett, ahogy a tork�n kif�rt. G�nyos kacaj�t egy k�zeli �jt�nde hal�lsikolya nyomta el. Megragadtam az im�nt elvesztett kardot �s d�h�dten a d�g fel� v�gtam. B�r ne tettem volna, mert az k�nnyedt mozdulattal elhajolt a rep�l� penge el�l �s rend�thetetlen�l haladt fel�m t�rs�val. Fogalmam se volt, hogy mit tegyek… kettej�kkel egyszerre biztos, hogy nem tudok elb�nni. Hirtelen egy ny�lvessz� f�r�dott az egyik hal�nt�k�ba, ami elterelte a m�sik figyelm�t is, �gy gyorsan v�gezhettem vele. H�la Elunnak! Siker�lt p�r r�pke pillanatot szereznem, hogy tekintetemmel megkeressem a ny�l tulajdonos�t. Egy ork az. Intett fel�m, mire �n elismer�en biccentettem, de szerencs�tlen �ppen ekkor lelte hal�l�t egy �l�holt t�mad�sa miatt. Ha nem vigy�zok, bizony velem is �gy fognak v�gezni, de az orkot m�g megbosszulhatom. Lassan megk�zel�tettem az orvgyilkost, aki m�r a k�vetkez� �ldozat�t cserk�szte be (a gyan�tlan t�rp h�rom m�sik tetemmel k�zd�tt). Kiv�rtam a legide�lisabb pillanatot �s v�geztem vele, azut�n seg�tettem a harcosnak. Mivel az � nyelv�t nem �rtettem, gyors jelz�sekkel a tudt�ra adtam, hogy ha nem megy�nk h�tr�bb, akkor hamar el fogunk esni. B�lintott, hogy meg�rtette, �s mindketten rohanni kezdt�nk. De r�vid fut�s ut�n k�nytelenek voltunk meg�llni szeml�l�dni egy biztons�gosabb helyen.

Lovagok nyargaltak el� a semmib�l, k�z�tt�k ork farkaslovasok, m�g�tt�k pedig Elune papn�i v�gt�ztak �jfekete p�rducokon. Az �gen griff, hippogriff �s wywern- lovasok jelentek meg, annyian, hogy eltakart�k az eget. Alig egy pillanattal k�s�bb f�lhasogat� �v�lt�s t�rte meg a csata vontatott kakof�ni�j�t… k�tfej� s�rk�nyok, chimaer�k has�tott�k �t a leveg�t. Nagy robaj t�madt, amint az ork katapultok elhaladtak a k�zelben. Ut�nuk dryadok sz�kd�cseltek sz�rakozottan. M�sik oldalamon t�rp pusk�sok futottak kurjongatva. K�z�tt�k j�n�h�ny alak kis mozs�r�gy�t cipelt. P�r hosszabb pillanatig csend volt (eltekintve a csata alapzaj�t�l), azt�n harcosok jelentek meg ezr�vel: emberek t�bbnyire karddal, t�nd�k �jjal, orkok hatalmas fejsz�kkel, t�rp�k harcikalap�ccsal, trollok d�rd�kkal �s vad taurenek neh�z fatusk�kkal. A t�megben j�l lehetett l�tni a kod�lovasokat (akik dobolva n�velt�k a harcosok harci mor�lj�t), �s sz�mtalan var�zsl�: druid�k, m�gusok, s�m�nok �s papok. Ahogy a sereg vonult, kitisztult az �g �s ver�f�nyes naps�t�s t�madt a v�d�k oldal�r�l. Csod�latos �lm�ny volt l�tni, hogy a parancsnokok a gy�zelem rem�ny�ben vezetik a „f�ny harcosait”.

Csakhogy az ellens�ges er� sem volt rest. Archemonde egyb�l mozg�s�totta seregeit. �l�holtak lept�k el a l�that�rt �s rohantak a v�d�k fel�. De ez csak az els� hull�m volt. Ut�nuk j�ttek a L�ngol� L�gi� magj�t k�pez� val�ban l�ngol� pokolfajzatok. Ennek a seregnek a k�t „sz�rny�t” hal�llovagok k�pezt�k, akiknek feladata az volt, hogy k�r�lz�rj�k az igazs�g katon�it. A gyors m�sodik hull�m hamar be�rte a lassan halad� �l�halottakat. A horda �gy nyomult tov�bb. Felett�k, mint sz�nyogsereg repkedtek a v�zk�p�k, a sz�rnyas d�monok �s n�h�ny ered�r had�r (lebegtet� var�zslat seg�ts�g�vel). Voltak k�z�tt�k nagyobb alakok… a Korb�cs �ltal felt�masztott s�rk�nyok lehettek. Amint k�zelebb �rtek, j�l kivehet�v� v�ltak a sereget alkot� harcosok: az embernagys�g� j�rk�l� hull�k k�z�l kit�ntek a puszt�t� pokolfajzatok �s j�n�h�ny, �gy m�sf�l ember magas ocsm�ny behem�tok. �gy t�nt, hogy ezek t�bb hull�b�l vannak „�sszerakva”, �s mindegyiknek legal�bb h�rom karja van, mindegyikben egy- egy fegyvernek haszn�lhat� t�rgy. Szekereket is l�ttam a t�megben, tetemekkel �s testr�szekkel megrakva, melyek mellett katapultok haladtak. Egy f�l perccel k�s�bb m�r a l�gi� el�tt halad� �rg�gkutya �radatot is l�tni lehetett. Mellett�k hatalmas p�kok dikt�lt�k az iramot. Alighogy �szrevettem a t�megben elrejtett s�t�t var�zsl�kat (ered�rokat, nathrezimeket, boszork�nyokat �s azok mestereit), m�ris egy sz�rny� l�tv�ny t�rult el�m… mint az es�, �gy zuhogtak az alvil�gi teremtm�nyek a leveg�b�l. Becsap�d�suk hatalmas robajjal j�rt, �s miut�n magukhoz t�rtek, megzavart�k az egys�get a rendezett sorok k�z�tt.

A k�t hatalmas t�bor v�gre egym�snak fesz�lt. A d�monok feje f�l�l m�g nem vonultak el a felh�k �s a csendes z�porb�l heves es�, ebb�l pedig hatalmas erej� sz�l t�madt. Mindez oly gyorsan, hogy semmik�pp sem lehetett term�szetes. (Az �jt�nde druid�k nagy var�zshatalommal b�rtak). Vill�mok cik�ztak �s csaptak bele a l�gi� k�zep�be. Az �ggel egyid�ben a f�ld is meghasadt. A sz�l �s a reng�sek egy�ttes ereje led�nt�tte a pokoli teremtm�nyeket a l�bukr�l. Gy�kerek sz�zai t�rtek fel �s szor�tott�k ki a d�monokb�l az �letet. Rengeteg elbukott, de a seregen meg se l�tszott. Az elesetteken egyszer�en �tl�ptek �s rohantak tov�bb. J�g �s t�z hullott al� sz�mos helyen, de az ellens�g csak meg�ll�thatatlanul nyomult el�re. K�osz kezdett el uralkodni a csatat�ren. A parancsnokok nem tudtak ellene mit tenni… embereik nem hallgattak r�juk. Val�sz�n�leg ez az ellens�g terv�nek r�sze lehetett. S�t�t m�gia… Egy magas alak k�zeledett a front fel�. Archemonde. A nagyerej� var�zsl� csak motyogott �s a tekintet�vel gyilkolt, �ldozatai egyszer�en elolvadtak, mint a viasz. Alig, hogy megjelent, m�ris veszt�sre �llt a Sz�vets�g. �s senki sem tudja ezt a d�mont meg�ll�tani.

Megk�v�lten �lltam egy darabig. Hirtelen sz�r�, hideg �rz�st �reztem a mellkasomban. Letekintettem �s egy z�lden l�ngol� penge �llt ki bel�lem. Ellens�gem lassan felemelt �s rongyb�b�k�nt haj�tott el. Utols� gondolatom csak annyi volt, hogy Malfurion mesternek siker�lt e meger�s�teni Noldrassil var�zslat�t.