- Hist�ri�s b�csi… Hist�ri�s b�csi, mes�lsz nek�nk?

Dorek csak egy pillanatra n�zett fel a fakupa m�ly�r�l, �m ezt is azonnal megb�nta. �gy kapta el a tekintet�t, mintha �getn� a l�tv�ny, ink�bb az ablak fel� fordult. „Megint esik ez a rohadt h�.”

- B�csi?

A gyerekek nem hagyt�k. Ak�r egy csapatnyi inkviz�tor, gondolta. V�g�l is jogosan zaklatt�k. Naponta h�rom kors� s�rt �s n�mi �telt fizettek a sz�leik, csak az�rt, hogy a t�rp�k dics� t�rt�nelm�re oktassa a gyerekeket. Egyre ink�bb nehez�re esett. „Azok a t�gra ny�lt, �rtatlan szemek…”

            Lassan n�zett fel, a gyerekek t�relmesen v�rtak. Tekintete er�ltetett lomhas�ggal siklott v�gig a szutykos k�padl�n, fel a ki�ml�tt s�rt�l iszamos asztallapra, el saj�t keze �s kup�ja mellett. B�rhogy is h�zta az id�t, nem tudott felk�sz�lni a l�tv�nyra. Az asztal t�lfel�n hat csillog� tekintet szegez�d�tt r�. A mes�j�ket v�rt�k.

            Doreken �rr� lett a fesz�lts�g, megk�sz�r�lte a tork�t. Val�sz�n�tlen�l hangosnak hatott a d�lel�tti iv� cs�ndj�ben. Ett�l m�g ink�bb zavarba j�tt, egy m�sodik kr�kog�ssal szedte �ssze mag�t. �nk�ntelen�l sz�j�hoz emelte a kup�t, v�g�l azonban m�gse ivott bele. „A fen�be is, nem mes�lhetek t�k r�szegen nyolc�ves k�lk�knek.” L�gyan visszahelyezte s�r�t az asztalra.

            - Sz�val a mese… - Kezdte bizonytalanul, azt�n v�gre esz�be jutott valami. – Mit sz�ln�tok, ha mes�ln�k nektek azokr�l az id�kr�l, mikor Arthas kir�lyfi elment az �szaki f�ldekre, �s a t�rpe h�s, a nagyszer�...

            - Tegnap el�tt is ezt mes�lted! – sip�tott k�zbe egy �les hang. A kocsm�ros, egy fejkend�s gn�m, hangosan felr�h�g�tt. Dorek el�bb a gyerekre kapta zavart tekintet�t, majd a gn�mra. Homlok�n izzads�gcseppek g�rd�ltek v�gig, hogy azt�n a szeme alatti bar�zd�kban gy�ljenek �ssze.

            - No j�van, akkor egy m�sikat. – Bal kez�vel a szak�ll�ba t�rt, jobbj�val m�g mindig g�rcs�sen a kup�t szorongatta. – Akkor legyen, mondjuk a S�rk�nyos? Akarj�tok a S�r…

            - Az is volt m�r a h�ten! M�r mindegyiket legal�bb h�romszor elmes�lted. Nincs valami m�s? – Ett�l az �rtatlan k�rd�st�l eg�szen megborzongott. Ha ezek elmes�lik a sz�leiknek, hogy elfogytak a t�rt�netek, akkor mindennek v�ge. Legal�bbis ennek a k�nyelmes naplop�snak biztosan. Ostoba arccal meredt maga el�. Nem tudta pontosan mennyi id� telhetett el, mire a gyerekek elvesz�tett�k a t�relm�ket. Feltehet�leg el�g sok. Az egyik lurk� m�r a kab�tj�t h�zta, mire a v�n isz�kosnak p�nikszer�en beugrott egy ment� �tlet.

- V�rjatok! Mes�lek nektek… - Egy pillanatra elbizonytalanodott. Ami esz�be jutott, nem eg�szen mese volt. De semmi m�s nem maradt, csak ez. Megint kr�kogott, �s kiitta a marad�k s�rt. Fesz�lt v�rakoz�s k�s�rte a lomha kortyokat.

– Mes�lek nektek a Cs�sz�rr�l, �s a f�ld alatti birodalomr�l.

            A gyerekek sz�lsebesen vissza�ltek, �llukat az asztal sz�l�re t�masztva, �h�tattal v�rtak. A szemekben megint ott �lt a csillog�s. Dorek pedig lassan �s halk hangon, ahogy egyszer egy nagy mesemond�t�l l�tta, belekezdett nyomor�s�g�nak t�rt�net�be.

            - Vigy�zz, balr�l m�g kett�!

A figyelmeztet�s m�g �ppen id�ben �rte az apr� szerzetet. Kis h�j�n megbotlott k�penye sz�l�ben ahogy megp�rd�lt – �szre sem vette – k�t keze azonnal vad t�ncba kezdett. �k�rfej m�ret� t�zes labd�k h�ztak �t sisteregve az am�gy is forr� leveg�n, mellbe v�gva a k�zeled� alakokat. Azok rend�letlen�l j�ttek tov�bb.

            - A francba! Seg�tsen valaki, ezek a mocskok t�z�ll�k!

            Csak egy pillanatra tartott sz�netet, m�r k�nt�lt is �jra. A k�t talpig s�t�tvasba �lt�z�tt figura alig tizen�t l�p�sre volt. T�z… Az apr� szerzet felemelte hangj�t, a d�bbent m�lys�gi t�rp�k pedig sz� szerint odafagytak a j�r�laphoz. Miel�tt m�g belekezdhetett volna egy �jabb ig�be, bal fel�l �l� f�mhenger h�zott el mellette, legal�bbis ahhoz tudta volna hasonl�tani. Dorek megk�zel�t�leg f�l m�zsa f�m alatt is �gy mozgott, mint akinek rug�b�l vannak az izmai. Lass�t�s n�lk�l robogott bele a k�t f�ldh�z szegezett t�rp�be. Az els�t pulz�l� kalap�cs�nak csontrepeszt� �t�s�vel v�gta fejbe, a m�sikba egyszer�en pajzsost�l belerohant.

            A kis gn�m m�gus abbahagyta a k�nt�l�st, visszafordult a t�bbiekhez. Vakon megb�zott a t�rpe harcosban. El�gedetten nyugt�zta, ez�ttal is �letben maradnak. Az els� sorokban a csapat paplovagja l�tsz�lag f�radhatatlanul osztotta hatalmas �t�seit, az ellen fegyverei er�tlen�l pattantak le m�gikus pajzs�r�l. Jobbj�n a boszork�nymester teremtm�nye t�pett �pp sz�t egy jobb sorsra �rdemes t�rp�t. Hal�lsikolya rettenetes volt, a kis m�gus beleborzongott. Nem szabadna �rtelmes l�nyeknek �gy elpusztulni - gondolta �melyegve.

            Az utols� t�rpe sz�mos sebb�l v�rezve pr�b�lt eg�rutat nyerni, sikertelen�l. Teste term�szetellenes p�zba csavarodva hevert a f�ld�n, ujjai karmokk� g�rb�ltek. A f�l� hajol� �jelf papn� nem tudta meg�llni fintorg�s n�lk�l. � sem volt oda a boszork�nymester�rt, de ha a sz�ve ellene is volt, hideg fejjel m�rlegelve tudta, hasznos, �s sz�ks�g�k van r�. A csapat t�bbi tagja nem messze t�le �lt, h�ttal a meleg falnak d�lve. „Elviselhetetlen ez a meleg. Hogy k�pes b�rmi is meg�lni itt?” A papn� sz�ja m�r �r�kkal ezel�tt kicserepesedett, moh�n kortyolta az utols�kat kulacs�b�l. Der�kig �r�, selyemf�ny� haja egy szikr�t�l is l�ngra kapott volna. Paplovagjuk sz�m�t�sai szerint m�r t�l voltak az �t fel�n. Seregnyi m�lys�gi t�rp�n kereszt�l jutottak el id�ig, nem is besz�lve a g�lemekr�l �s az element�lokr�l. Laurena �gy v�lte, ennyi v�rt nem �r meg egyetlen t�rpe – vagy m�s l�ny – �lete, akkor sem, ha hercegn�. Persze nem is a hercegn��rt j�tt�nk, gondolta cinikusan. Sokkal ink�bb a jutalom�rt, amit Vaskoh� kir�lya t�z�tt ki l�nya kiszabad�t�s�rt. No igen. Annyi p�nz�rt m�r meg�ri!

- Indulunk. – Mondta kurt�n a hideg tekintet�, h�rihorgas a paplovag. A t�bbiek sz� n�lk�l fel�lltak, leporolt�k magukat. Senki nem akart feleslegesen besz�lni, azzal csak m�g t�bbet kellett volna besz�vni az elviselhetetlen, sz�raz leveg�b�l. Az �tf�s csapat csendben tov�bb botork�lt a v�r�ses f�nyben izz� falak ment�n.

            - Komolyan ez a terved? – Dorek csak most d�bbent r� arra, amit m�r eddig is gyan�tott. A paplovag agyal�gyult. – Sz�val azt akarod, hogy menjek neki annak a k�t l�bon j�r� hegynek, �s hergeljem addig, am�g m�r semmi m�st nem akar, csak engem meg�lni?

            - L�nyeg�ben igen. – A paplovag hangja ijeszt�en t�rgyilagos maradt. A boszork�nymester, egy fejkend�s gn�m, valamivel h�tr�bb a besz�lget�kt�l eszel�sen felvihogott. Dorek az eddigiekn�l is jobban izzadt, rettenetes szaga m�r a p�nc�lon is �tsz�r�d�tt. Tov�bbra is tan�cstalanul forgatta a fej�t, hol a papn�re, hol a mini m�gusra n�zett, t�l�k v�rva seg�ts�get.

Nem kapott.

            - Sz�val mind ezt akarj�tok? – V�lasz nem �rkezett, de a tekintetek besz�desek voltak. A t�rpe halkan, csak �gy maga el� szitkoz�dott. Nehez�re esett abbahagyni. – Rendben, akkor mindenki k�szen �ll? Te is, Laurena?

            A papn�, f�rads�ga ellen�re is megeresztett egy apr� mosolyt. – Ne agg�dj kedves Dorek, ma este csak a tied vagyok. – Cs�b�t�an a t�rp�re kacsintott. Hangja egyszerre volt l�gy �s cinikus, ez mindig zavarba ejtette Doreket. – �s k�l�nben sem p�rn�k k�zt akart�l meghalni, nem igaz?

            Dorek erre nem v�laszolt semmit, mert nem tudta mit kellene. Ink�bb csak szorosan fej�be h�zta t�lk�s sisakj�t, �s megindult a t�rpe �p�t�szek szem�vel n�zve is hatalmas kapu fel�. A t�bbiek szorosan k�vett�k. A kapu el�tti n�h�ny l�p�st m�r nagyon lassan tette meg. Oda�rni egy �r�kk�val�s�g volt. T�mzsi nyaka f�jt a meger�ltet�st�l, ahogy szem�vel megpr�b�lta felfogni a m�reteket. B�rkit elfogott volna a retteg�s ett�l a l�tv�nyt�l, Dorek sem volt kiv�tel. Hosszan, k�ts�gbeesetten n�zett fel a kapura. Ilyen kapun tal�n m�g egy s�rk�ny sem tudna �tjutni. Azt�n valami fokozatosan megv�ltozott benne, valahol nagyon m�lyen. Egyszerre nagyot dobbant a sz�ve. D�h�sen f�jt egyet, tekintete megkem�nyedett. V�re kiolvadt a fagyos dermedts�gb�l, felhev�lt, ak�r a t�rp�k roppant koh�i. K�rges tenyereit a kapusz�rnyaknak nyomta, teste megfesz�lt az er�lk�d�st�l, ahogy centir�l centire felt�rta az utat. Amikor m�r akkora volt a r�s, hogy b�rki k�nnyen �tf�rhetett rajta, haboz�s n�lk�l �tsz�kkent. Kalap�cs�t magasra emelve, ap�i nev�t ki�ltva vetette mag�t a f�lhom�lyban tornyosul� �ri�sra. T�rpe volt, nem t�rt�nhetett volna m�sk�pp.

            Dorek rep�lt. Nem tudta mi�ta, vagy egy�ltal�n, hogy hogyan t�rt�nt, egyszer�en csak �gy volt �s k�sz, hom�lyos elm�j�vel nem pr�b�lta meg�rteni. Alant, lenn a m�lyben apr� kis figur�k mozogtak egy j�val nagyobb k�r�l. Mint b�bj�t�kos k�r�l a marionett b�buk. Azt�n hirtelen, mint mikor az ember �lomb�l �bred, kitisztult a k�p. A felismer�st�l elkerekedtek a szemei. Az �ri�s mintegy harminc m�ter magasra dobta, �s r�m�lten �bredt r�, hogy zuhan. A k�padl� iszonyatos sebess�ggel k�zeledett, j�form�n nem is volt ideje igaz�n megijedni. Kezeit maga el� tartotta, utolj�ra m�g esz�be jutott mag�nyos id�s anyja, azt�n behunyta a szem�t.

            A s�rga ragyog�s az utols� m�sodpercben �lelte k�r�l. M�g �gy is megs�r�lt, de ez szinte semmis�g volt. Amint r�d�bbent, �letben maradt, azonnal talpra ugrott. Az el� t�rul� k�p csak egy pillanatra torpantotta meg. A paplovag d�h�dt elkeseredetts�ggel p�f�lte, l�tsz�lag hasztalan az el� tornyosul� �l� hegyet. Valamivel t�volabbr�l a k�t gn�m sz�net n�lk�l bomb�zta a l�nyt minden elk�pzelhet�vel. A nem mindennapi m�gi�k szikr�zva, szinte emberi hangon sikoltva pattantak le a k�testr�l. Dorek l�tta a papn�t is, kinek �let�t k�sz�nhette. Kicsivel a lovag m�g�tt �llt, orr�b�l v�r sziv�rgott. Nyoma sem volt vid�m mosolynak.

            - J�v�k!

            �v�lt�tte t�l a csata zaj�t, majd kurta l�baihoz k�pest d�bbenetes sebess�ggel az �ri�snak ugrott. Nem kellett sok id�, �s a sz�rny m�r csak vele volt elfoglalva. Dorek pontosan tudta, hova kell �tnie ahhoz, hogy f�jdalmat okozzon. Ez volt a szakm�ja. Nagyon �gyelt, nehogy a sz�rnysz�l�tt ism�t a magasba haj�tsa, �s �gy t�nt, m�k�dik a dolog. Az �ri�s szemmel l�that�an lassult �s f�radt. B�r �t�sei le�rhatatlanok voltak emberi m�rc�vel, a papn� b�mulatos gy�gy�t� ereje talpon tartotta a t�rp�t. Szinte azonnal forrasztott �ssze t�r�tt bord�t, t�tong�, hal�los sebet.

            Dorek m�r sz�j�ban �rezte a gy�zelem �z�t, mikor a szeme sark�b�l mozg�sra lett figyelmes. A k�vetkez� kapu lassan kiny�lt. B�r tov�bb harcolt, csak f�l g�zzel tette, nem tudta levenni r�la a tekintet�t. A kapuban egy alak k�rvonalai rajzol�dtak ki. Soha nem l�tta m�g, m�gis bizton tudta, � az, csakis � lehet. A f�kly�k f�nye a Cs�sz�r s�t�t alakj�t vil�g�tott�k meg. Dorek hirtelen gyeng�nek �s jelent�ktelennek �rezte mag�t. A Cs�sz�r �gy �llt ott, mint egy �lm�b�l felzavart, id�tlen sz�rnyeteg. V�rtje, ak�r ha az �jszak�b�l form�lt�k volna. Nem t�nt e vil�gb�l val�nak. Az a k�z, mely a csatab�rdot tartotta, t�bb embert �lt, mint amennyit a t�rpe eg�sz �let�ben l�tott. Tekintet�nek m�lys�ges ereje fogva tartotta a t�rp�t.

            - Dorek, Dorek seg�ts!

            A harcos nem eml�kezett, mi�ta sz�longatt�k. Tal�n f�l percig meredt s�b�lv�nyk�nt a Cs�sz�rra. Nagy nehezen siker�lt elkapnia tekintet�t a delejes alakr�l, csak hogy azt�n �jra lemerevedjen, imm�r az �j borzalomt�l. Az �ri�s �ppen a f�ld�n fekv� lovagra emelte a l�b�t. �s az a l�b olyan volt, mint egy hegy maga. A p�nc�l �sszet�veszthetetlen reccsen�s�t sok�ig visszhangozt�k a t�volba vesz� falak.

            Dorek megindult, meg akart tenni mindent, amire csak k�pes, hogy megmentse t�rsait, hogy j�v�tegye j�v�tehetetlen hib�j�t, de nem volt, nem lehetett el�g gyors. Az �ri�s hossz� karja egy mozdulattal el�rte a papn�t. Egy r�vid, r�m�lt sikoly volt minden. H�rman maradtak.

- Feltartom, menek�ljetek! – Ki�ltotta a m�gus, majd meg se v�rva a v�laszt, elteleport�lt k�z�l�k. Els�t�tt n�h�ny puszt�t� var�zslatot, azt�n miel�tt a k�marok el�rte volna, �jra ugrott.

Dorek tan�cstalanul a boszork�nymesterre n�zett. Az hidegen b�lintott, azt�n megfogta l�lekk�v�t, �s koncentr�lni kezdett. A t�rpe is �gy tett. Lassan k�r�l�lelte a k�s�rteties z�ld f�ny. Nagyon sok id�nek tetszett, mire a k� m�gi�ja mag�val ragadta. Volt ideje megfigyelni bar�tja, az �nfel�ldoz� kis m�gus arc�n azt a k�l�n�s, id�tlen nyugalmat, mik�zben h�zta az id�t, hogy Dorek �lhessen. �s l�tta, vagy tal�n csak odak�pzelte a Cs�sz�r g�nyos, velej�ig romlott mosoly�t. Azt�n elt�nt mindez, �s a z�ld villan�st k�vet� pillanatban m�r szob�j�ban volt.

Soha t�bb� nem nevezte mag�t harcosnak.

J�csk�n esteledett m�r, mire Dorek befejezte a mes�t. Soha nem mondta m�g el senkinek, mi t�rt�nt ott, akkor, �vekkel ezel�tt. Csak ekkor vette �szre, hogy nemcsak a gyerekek, de az id�k�zben megtelt kocsma vend�gei is �t figyelik. D�bbent, szinte halotti csend �lte meg a m�skor zajos iv�t. Azt�n az eg�sznek v�ge szakadt. Valaki nagyot kortyolt a s�rb�l, a zajra a t�bbs�g odan�zett, �s ezzel v�ge volt a var�zsnak. A vend�gek lassan visszat�rtek megszokott programjukhoz, a helyis�g megtelt zajjal �s besz�dfoszl�nyokkal.

- Hist�ri�s b�csi… - Dorek zavartan tekintett le a zek�j�t r�ngat� gyerekre. Amaz szint�n megillet�d�tt egy pillanatra az id�s t�rpe figyelm�t�l. – K�sz�nj�k a mes�t. – mondta halkan. Dorek egy darabig nem tudott mit v�laszolni, azt�n csak annyit mondott:

- Sz�vesen. Gyertek holnap is.

M�g sok�ig n�zte �veges tekintettel az utols� gyerek h�lt hely�t. �rezte, valami fontosat tett ma. M�g nem tudta pontosan, mi v�ltozott meg, de jobban �rezte mag�t. Megszabadult egy l�lek�l� tehert�l, amely m�r sok-sok �ve nehezedett r�. „Tal�n est�nk�nt v�llalhatn�k munk�t a kov�csm�helyben. R�gebben eg�sz sz�p dolgokat k�sz�tettem. Akkor nem kellene att�l f�lnem, hogy elfogynak a mes�k.”

M�g sok�ig �lt ott, a pattog� t�zbe b�mulva, kettesben saj�t m�ltj�val. Sok �v ut�n most �jra hitte, hogy van j�v�. Megbocs�tott mag�nak. Arc�n, ki tudja h�ny �ve el�sz�r, sz�t�radta a nyugalom.

Csak az a fejkend�s gn�m zavarta, meg az a h�lye r�h�g�s a s�nt�spult fel�l.